A Férfi számára valójában mi a Nő, és mennyire érzi biztonságosnak a társadalmat maga körül?
Frenák Pál számomra mindig is a bátorságot és a nyersességet jelentette. Egy másvilágot, ahol nincsen nő és férfi, ahol nincs ész vagy szív, ahol nincs semmiféle erkölcsi dilemma, ahol nincsenek veszekedések, ahol nincs gyűlölet, undor és szeretet sem. Egy olyan világ, ahol nincsenek különbségek, de hasonlóságok sem. Csak létezünk, s olykor lélegezni is elfelejtünk.
40 éves pályafutás van Frenák mögött, a „Secret Off_Man” pedig megidézi az eddigi darabjainak ikonikus elemeit úgy, hogy közben új történetet is elmesél. Minden darabjában tabukat döntöget, kérdez, kutat, rávilágít, ráébreszt, és szigorúan üvölt, hogy aztán a végén átöleljen. MInden darabjában kicsit felépül a lelked; akkor is, ha éppen nem lenne szükség arra, hogy bármiből is felépüljön.
Már a címből sejteni lehet, hogy nemek terén a férfit járja körbe a darab. A férfi van terítéken, tágabb értelemben pedig maga az ember, hogy mégis mi adja a lényegét, milyen titkok szövik be a létezését.
Tud-e valójában magányos lenni egy férfi? Képes-e rá, hogy kifejezze az érzelmeit, hogy sírjon akkor, amikor éppen sírni szeretne és egyáltalán van-e hajlandósága a könnyekre? Biztonságos bástyának és környezetnek véli-e a társadalmat magának, vagy inkább frusztrálja, hogy annyi mindent elvár tőle már a születésétől kezdve csak azért, mert Férfinak született? Frusztrált, mert a társadalmi nyomást többnyire lehetetlennek érzi, olyannak, amit nem tud teljesíteni? Mi számára a megfelelés? Mi számára a Nő? Miben ismerszik meg az ő önismerete és a hatalma? Hogyan képes a gyengeségeit beismerni, és nem elvakultan erősségeknek látni a negatívakat is? Hogyan élte meg a me-too mozgalmat, a visszaélések káoszát és a szebbik nem monológját és hangját? Képes arra, hogy a Nők helyzetébe képzelje magát, hogy lássa azt, ami neki teljesen normális, de a másik nemnek már nem fér bele? Ki és mi valójában a Férfi, ha levesszük a társadalmi elvárásokat, a rájuk telepedő definiciókat és fátylat?
Kép forrása: mupa.hu
S miért van az, hogy összehasonlítjuk öntudatlanul is a két nemet? Miért érezzük szükségét, hogy pontos definíciókkal álljunk elő? Miért nyugtat meg minket, ha mindenről van egy-egy mondatos széljegyzet, hogy „igen, ez azt jelenti, ez pedig ezt”? A definició igazából nem önmagunk gúzsbakötése, nem egy mentsvár saját magunk megnyugtatására, hogy azért képesek vagyunk így vagy úgy, de kontrollálni az életünket, a körülöttünk történő eseményeket?
A wikiszótár három definícióval „írja meg” a Férfit:
Az első, mint megtermékenyítő nem. „A férfi az emberi faj ereje. A férfi az, aki megvédi a nőt. A férfi odaadásával a nőt szolgálja, és rajta keresztül éri el a faj fenntartását. A férfi hagyományos szerepe a család anyagi létének megteremtése.”
Második meghatározása: erő és bátorság. „A fiúkat már kis koruktól kezdve arra nevelik, hogy legyenek férfiak. A fiúk számára a katona eszménye azért példakép, mert ő egy igazi férfi: erős, bátor, hűséges és kitartó.”
Az utolsó, a harmadik definició a nemi képesség. A hímnemű felnőttek utódnemzési képessége.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez