A férfi, aki rossz nőt nem szeretett
Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.
Szóval volt ebben a képben valami nagyon csúnya történet, ami kiveri a szemed és akkor is látod, ha nem akarod, aztán meg arra gondolsz, soha nem akarsz így élni, még akkor sem, ha szinte a hullámok morajlását is hallottad és a szádban érezted a luxus nyaralóhelyek színes koktéljainak az ízét.
Amikor ránéztél, nem csak a gyomrod szorult össze, hanem a szíved is, feltéve, ha neked még van szíved. Nyilvánvaló volt benne a csalás. Az a csalás, amit ki sem kell mondani. A férfi nem ölelte át a nőt, azt, aki elfojtott dühvel, mosolyogva állt, de még sem ez volt az, ami nyilvánvalóvá tette a csalás tényét, hanem a férfi lábfeje. A lábfeje, ami elfordult a nőtől, nem a tenger, hanem egy teljesen másik út felé, amit a nő soha nem is fog észrevenni. Nem fogja észrevenni, hogy ő az a rossz nő, akit a férfi még csak nem is szeretett. A férfi lábfeje volt az a bűnjel, ami elmesélte a történetet, és talán csak ez a lábfej tudta egyedül, hogy más úton kéne járnia.
Photo by gruizza / GettyImages
Vélhetőleg fújt a kellemes szellő, amikor megörökítették a történetüket. A nő dühe belerévedt a múltba és bár a férfibe kapaszkodott volna, hogy jövője legyen, nem akarta bevallani magának, hogy az a férfi, ki a jövőbe akar vezetni, hozzáér, megpecsételi, útját felé vezeti. Ez a férfi nem akarta ezt. Az első perctől nem akarta, csak elsodorta a hitetlenség, meg a lemondás. Végül önmagával is elhitette, hogy jobb nem jár neki, mint ez a szavak nélküli megállapodás, a majdnem szerelemről. A nővel kötötte ezt, aki nem sodorta el, azzal, akivel nem kellett annyira összekapcsolódni, hogy elégessen mindent a szenvedély, amit hozunk, hogy ne vigyük tovább a csomagokat. A parázs nem is parázs volt, inkább csak füst, pedig a jövőhöz tűz kell, ami azért pusztít, hogy aztán az ürességben építsen igazi szerelemvárakat. De a férfi megalkudott. És ha egy férfi megalkuszik, eladja a lelkét az Ördögnek. Bár a lábfeje új utakra menne, nem mehet többé, mert olyat választott, akit nem szeretett, kinek tüzében nem égett, kiben nem épült újjá. Az Ördög pedig nem jó barát. A szerződés, az szerződés és a kisbetűs rész nagyon cifra, de mégis egyszerű. Ha eladod a lelked, ha azzal maradsz, aki egy csalás, akkor rab maradsz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez