A férfi nem tud egyedül megszületni

A büszkeség nem Méltóság, nem érzed a belső bőségedet és méricskéled patikamérlegen az adok-kapokot. Mert még nem szereted igazán Őt. Ha igazán fogod szeretni, akkor inkább vissza kell magadat fogni, nehogy annyit adj, amennyit nem tud (még) befogadni…A pasi azért bizonytalan, mert nincs meg még az igazi ereje…van neki persze, de azzal olyan, mint az elefánt a porcelánboltban, tör-zúz, aztán meg néz körbe csodálkozva, hogy miért van körülötte ez a romhalmaz? Ő nem ezt akarta.

Mondhat akárki, akármit a legtöbb férfi igenis jószándékú…Szeretni vágyik egy nőt nem pedig tönkretenni. Mindössze bizonytalanul botorkál az érzelmek között, mert ez nem igazán az ő asztala. Másképp működik de ezért nem selejtes…hanem más. Értsd meg ezt, mert fontos. Nem bántani akar. Illetve nem jobban, mint Te őt, mert ameddig nem szeretjük igazán önmagunkat, addig néha önkéntelenül is fájdalmunkban marunk.

Az esetek nagy részében ilyenkor mi nők megkapjuk az érzelmi támaszt. Jönnek a barátnők és nyújtják a kezüket azonnal….Nekünk szabad sírni, összeomlani. A férfiak többsége viszont ilyenkor befelé fordul és magába zár. Nem tud mit kezdeni a sebeivel. Aztán jön valaki, aki tényleg szereti, megnyitja és az addig eltemetett fájdalom kizúdul. Pont annak a nyakába, aki nem érdemelné. Mégis jól van ez így, mert a Nő, ha igazán szeret látja, hogy ez nem neki szól. Itt ő nem az áldozat, hanem a gyógyír. A Balzsam, aki gyógyítani jött….Még akkor is, ha a sebzett tigris bizony odacsap…

Ha nem a te tigrised, akkor elfutsz…
Ha a tiéd, akkor maradsz.
Mert szeretsz.
És nem tudsz mást tenni….

Továbbiak ITT!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!