A szerelem az élet lüktető szépsége és nyomorúsága
És akkor majd kérdezhetjük magunktól, hogy érdemes volt e a büszkeséget az öröm, a boldogság, és a beteljesülés elé állítani?
A büszkeségnek határokat kell szabni, éppen úgy, mint ahogyan a megbocsátásnak is.
A szerelemben sem bocsátható meg minden. A szerelemben is léteznek határok, amely határokat a szív rezdülései alkotják.
A szerelmet megkérdőjelezni nem lehet. Ő vagy van, vagy nincsen. És ha életre kel, akkor megmutatkozik, a világ elé lép, és nem lesz kérdéses, hogy létezik e. De ha eltűnik, ha meghal, a múltban való létezése nem szabad hogy elsorvasszon. Inkább éltetnie kell, mert ragyogó emlékeket hagyott örökül, egész életünkre.
A szerelmi csalódás törvényszerű, hogy elkezdi megrágcsálni a lelkünk kis darabkáit. És ezek a kis rongyosra rágcsált részeink alkotják majd meg azt az embert, akikké válnunk kellett ahhoz, hogy megismerhessük az élet rejtelmeit. Azokat a rejtelmeket, amelyeket csak a szerelem képes megmutatni. Mert a szerelem egy egészen más világot tár elénk, és ez a világ, folyton változik, mert egyre több csodáját és keserűségét ismerjük meg. A szerelem az élet lüktető szépsége, és nyomorúsága.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez