A szerelmet mindenkinek kiosztják odafent?
Az igaz szerelem azonban nem biztos, hogy küllemben mindig gyönyörű. Sokszor, főleg az idő múlásával csak arra vár, hogy megkapargasd a felszínét, mi rejlik alatta. Előfordul, hogy csupán dacból felveszi a szürke lepke jelmezt, abban gubbaszt dacosan, meggyötörten, szív törötten. Ez a fajta szerelem imperfekcionista. Mert pontosan a tökéletlenségben látja meg a szépet, a szabálytalanban a szabályosat, és a karcos felszín alatt megbúvó csodálatos embert. Mert könnyű egy tökéletesnek látszó, problémamentes, konfliktus-steril kapcsolatban megtalálni a vélt boldogságot. Ez csak hamis imitáció.
Az igaz szerelemnek néha szüksége van emelkedésre és bukásra, meg kell élnie mélységeket és magasságokat, ahhoz, hogy viszonyítási alapot szerezzen.
Igen, szüksége van ilyen típusú vérátömlesztésre, frissítésre, hogy új erőre kaphasson. Az igaz szerelem nem oldalog el egykönnyen, és nem ijed meg, ha a szerelmi tortaszelet egyik falatja nem éppen tökéletes ízű. Úgy is mondhatnánk, kesernyés, fanyar, és semmiképpen nem ugyanolyan édes, mint az eddigi ízek. Semmi baj, ez a szép az igaz szerelemben. Különböző ízek tombolnak benne, mégis csodás harmóniában egymással, mert milyen unalmas lenne, az állandó egyhangú, íz, szín és forma.
Az igaz szerelemre mindenki sóvárogva vágyik. A gazdagok és a szépek is, akik valójában meg is vehetik a szerelmet, online vagy offline, mégis egy idő után felhagynak a szerelem üzletszerű kéjelegtetésével, mert realizálják, méltatlanul öntik le mocsokkal e szép és tiszta érzést. Az igaz szerelem régimódi érzés, történelmi korok évezredein át megtartja büszke, tiszteletreméltó jellegét, és nem törődik a változásokkal, mert mindig ugyanazok a szabályok és ismérvek éltetik és lélegeztetik.
Az igaz szerelemhez igazából nem is illenek a változások.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez