A szülői köteléket nem a bírósági végzés vágja el ..
De mi történik a szétválás után?
Valóban kevesebb joga lesz az egyik szülőnek, mint a másiknak? Igaz lenne az, hogy a bíróság mindig az anya javára dönt?
A válaszom mindkét kérdésre a határozott: NEM!
Még egy abszurd és – pszichológiailag egészségtelen – élethelyzetben is megadatik a jog minden szülőnek. Tovább megyek. Kötelezettség sem kell hozzá. Persze, ilyen esetben a hogyan – mennyiszer láthatja a gyermekét rész igencsak csökkentett, de a joga az minden esetben megmarad. Talán tovább is, mint az a gyermek lelki – testi fejlődésének egészségi fokozatában elfogadható lenne.
Lefordítva: ugyan szigorúbb szabályok mellett, de lehetőséget kap a szülőségre alkalmatlan fél is arra, hogy bizonyítson. Rendbe tegye önmagát, az életét, és rendezze a kapcsolatát a gyermekével. Ehhez pedig, lényegében minden jellegű segítséget – támogatást megkap. Sőt, időt is. Hosszú – hosszú éveket.
Ezalatt persze azt senki nem veszi figyelembe, hogy a másik fél helyette is helytáll, és adott esetben a gyermek lelkivilágát is erején felül ápolja. Hiszen, nem a bármilyen okból kifolyólag sérült ( alkohol, szenvedélybetegség, depresszió, nárcizmus stb.) szülő a legnagyobb áldozata egy ilyen helyzetnek, hanem a gyermek, és az őt egyedül nevelő szülő.
Magyarországon a jog elég nagy tér és időintervallumot ad ezen helyzetek békés rendezésére. Akár éveken keresztül élhet úgy valaki, hogy sem a kötelezettségeit sem pedig a jogait nem teljesíti, mégis láthatja – hatással lehet a gyermekére. Megjelenhet ittasan, koszosan, sőt, megteheti, hogy éveken át anyagilag sem vállal felelősséget a gyermeke felé, a jogai akkor is megmaradnak.
Mégis, az esetek legnagyobb részében éppen ez a fél hivatkozik az ellehetetlenítésre.
Értelemszerűen a gyermek idővel eltávolodik, és a kapcsolatuk is elhidegül. De ez egy pillanatig sem annak köszönhető, mert a bíróság „így döntött”. Aki ezt mondja, az hazudik. Az még mindig nem képes felelősséget vállalni a tetteiért, és tenni azért, hogy máshogyan legyenek a dolgok.
Az, aki nem él a lehetőségeivel, és nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy az egykor – közösen – vállalt gyermekének az élete része lehessen, és segítse őt a lehető legkiegyensúlyozottabb felnőtté válás felé, az a fél az, aki elvágja a köteléket.
Nincs az a bírósági végzés, vagy betegség, ami miatt akár egyetlen napig is képes lennék „ nem tudomást venni” a gyermekemről. Szülői felelősségem és kötelezettségem első és legfontosabb hozzávalója az, hogy önmagam legjobb kiadása legyek. Valaki, aki példát és utat mutathat. Akinek jöhet bármi, akkor sem szorítja háttérbe a gyermekét. És ha ezt valaki nem így gondolja, az súlyosabb ítélet, mint ami a tárgyalóteremben elhangzik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez