A tisztességtelenség nem menő
Aki kifelé csal, az befelé is. Néha úgy érzem, hogy igazán azok tudják tisztán megmutatni az élet sötét oldalát, akik élesen látják, élik a fényeset is. Ez ad valamiféle tisztánlátást, nem az éles különbségek miatt, hanem a bátorság miatt.
Tiszta elme és lélek kell ahhoz, hogy rálássunk a sötétségekre. Na és persze erő, mert fegyelmezetten és tartással lehetséges csak a sötétet feltárni. Mert különben beledöglesz! Mindig azt szoktam mondani, hogy be kéne fognom, de nem tudom. Azt hiszem, hogy van, amikor egészséges lelkületű ember nem is tudja. Mert az árulás lenne.
Nehéz a jó és a rossz kérdését feszegetni, főleg ha ennek látod a hátterét és azt, hogy valójában ez abból a szempontból nagyon kérdéses, hogy az életünk pont olyan, mint egy színdarab, ahol mindenki játssza a szerepét. Bűnösök és ártatlanok végtelen drámája ez. Mondhatnánk ezt is, de ez azt is feltételezné, hogy tudattalanok vagyunk, erre hivatkozunk, és semmit nem teszünk a változásért.
Egy híres pszichológus azt mondta, hogy: Az ember az egyetlen faj, akik egymástól is félnek. Mert egymást simán bántjuk és halálba gyötörjük az érdekeink szerint. Nem tudom, hogy ez azért van-e mert alapvetően nagyon sérülékenyek vagyunk és ez ösztön, vagy az elménk rémuralma tesz minket sokszor ennyire gonosszá?
A gonosztevések többsége a korlátok és az erkölcs okán, többnyire nem mennek el a fizikai szintre, hanem a lelkek birodalmában történnek. Mert ugye az nem látható. És ami nem látszik, az nincs. Pedig van. És nagyon sokan megrogynak, és mennek tönkre egy életre miatta.
Aztán persze ott vannak azok, akik azt hiszik érinthetetlenek. Mert többnyire azzá válnak a rang, a hatalom, a pénz falai mögött és már attól sem félnek, hogy fizikailag kegyetlenkedjenek, mert védelmet élveznek. A társadalmi rang védelmét.
És persze ott van az a beteg emberi elme is, ami azt gondolja, hogy elég kijelentenie, hogy ő az igazság élharcosa, és közben a magánéletében lelkeket gyilkol. Bántalmaz és tönkre tesz, de elég neki az a tudat, hogy ezt kiegyenlítette azzal, hogy napjait az igazság szolgálatában tölti. Vagy presztízse van, mert ő valaki. Ezzel takarózik és be is takarja ez a pozíció, ahol aztán a bűnök szép színes fátylat kapnak. De nem csak ez takarja el, hogy mennyi ember él bántalmazásban, hanem a társadalom hozzáállása.
És rengeteg ilyen van. Rengeteg olyan van, ahol természetesnek vesszük, hogy az egyik szenved. Mert ez egyszerűen megengedett, mert ami nem látszik, az nincs.
Mert ezt a társadalom megengedi, szemet huny felette és így bűnös társsá válik.
Aztán azok, akik élik, meg szép csendben belehalnak. Senki sem akarja meghallgatni őket és szépen megfulladnak a szégyenbe, mert senki sem oldotta fel őket.
Emiatt a létezhet az, hogy "normálissá" vált egy csomó minden a kapcsolatainkban. Mert közösen engedjük meg, mert nincs olyan közösség, ami kimondaná az egyénről azt, hogy: Ultra gáz, amit csinálsz!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez