A valódi intimitás nem az ágyban kezdődik
Akkor válik elérhetővé számunkra, amikor nem félünk megengedni, hogy a falaink tégláit, egyesével lepakoljuk a másik előtt, és kilépjünk a szerepeinkből, hogy végre önmagunkká válhassunk, feloldódva a másikban. Amikor megértjük, hogy az egybeolvadás, nem egyenlő azzal, hogy személyes szabadságunk, és függetlenségünk kerül veszélybe azzal, ha valakit közel engedünk, hanem ráébredünk, hogy a csakis a komfortzónánk hátrahagyásával válhatunk határtalanná, és ketten együtt, még többre sarkalhatjuk egymást. Egy álca nélküli kapcsolat, pontosan azt engedi meg, hogy azok legyünk, akik igazán vagyunk. Feketén fehéren, egymás mellett. Találni egy embert, aki mellett szabad lehetsz, mert minden arcodat szereti, és elfogadja, de ha nem merjük felfedni valódi kilétünket a másik előtt, rá sem lelhetünk erre az emberre, aki pontosan úgy szeretne minket, ahogy vagyunk. Talán el kell fáradnunk abban, hogy üres, játszmázásokkal teli látszat viszonyainkat megelégeljük, és a félelmeinket hátrahagyva, erősebb legyen a vágy, az őszinte összetartozásra.
Átadni magunkat a szeretetnek, nem legyengít, hanem felerősít, lebont minden szakadékot kettőnk között, ami az elkülönültség magányába taszított eddig, és ami így, új partokhoz vezet el minket.
Bölcsé válni ahhoz, hogy ha ezt valaki nem méltányolja, vagy énünket nem tudja azonosítani önmaga személyével, nem kudarcként és önmagunk leértékeléseként éljük meg.
Ahhoz, hogy készen álljunk erre, bátorságra van szükségünk, és őszinteségre. Nem agyalásra és taktikákra, hanem önmagunk megmutatására, felvállalására. "- Ez vagyok én, így érzek, és ezek a gyengeségeim, nem árulok zsákbamacskát, azt szeretném, merd te is őszintén megmutatni, hogy ki vagy, és én türelemmel, elfogadással, engedem, hogy közeledj, hogy egymás felé szívből elinduljunk." Megmutatni valakinek ezt az utat, segíthet a másikat is megtanítani újra bízni a szeretetben. Páncélzattal felvértezve, nem érhet minket komoly bántalom, de megérinteni sem tud igazán senki. Így, csak az illúzióinkban élt fellángolások találhatnak meg, melyekről a maszkjaink miatt, hamar kiderül, hogy ez sem az, amit kerestünk. Vagy lehetne, csak ahhoz, legalább az egyik félnek vennie kéne a bátorságot, hogy levegye állarcát, és feloldja, az ördögi kört, hogy tényleg találkozhassunk. Mérlegelhetjük, hogy maradunk a jól bevált kis kuckónkba, ahol ugyan ismerjük a terepet, de csak a korlátaink között mozoghatunk, vagy megnyitjuk magunkat az ismeretlennek, és kitárul az egész világ, ami sokkal szebb, és gazdagabb, mint a biztonságosnak hitt ablakunkból kikukucskálni. És mégis, maradunk inkább odabent, mert rettegünk attól, hogy kint talán elázunk.
Instagram ITT
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez