Aki nem fél a sebektől, azt nincs mivel megsebezni. Sérthetetlen.
Mindent magunkra veszünk. Más rossz állapotában tett, kimondott szavait saját rosszaságunk visszaigazolásaként éljük meg, megtagadva, amit belül érzünk, hogy igenis jók vagyunk. Miért nem látja ezt más is ugyanígy? Mert nem tudod megmutatni. A tudás nem azért hatalom, mert másokat manipulálhatóvá tesz, bár tőlem arra használod, amire akarod, hanem mert tudod, mi, hogyan, miért működik. Így kezelni is tudod. Tudod, mi az, ami rólad szól, és mi az, ami a másik szenvedéséről. Meddig tartanak határaid, hogy levédve szeretetteljesen kifejezve önmagad védekezhess mások rossz állapota ellen. Hogy ne vedd magadra, ami nem rólad szól. Viselkedése sokkal többet árul el róla, mint rólad. A saját világáról. Ezért akard tudni, hogy párkapcsolatodat, életedet hogyan fordítsd boldog, szélcsendes irányba. Te! Nem a másik.
Az igazság elviseléséhez bátorságra van szükség. Miféle igazságról beszélek? Kinek az igazságáról? Arról, hogy minden mondata arról szól, ő mit érez. Velem, önállóan, egyébként és amúgy is. Képes-e kezelni, feldolgozni, áramoltatni azt a sok érzést, amit kapcsolatunkban megél. Hogy érzi magát velem? Mit tehetek érte? Mert általad megélt rossz reakciói ugyanúgy sértettségből, fájdalomból erednek, mint a tiéd. Féltek. Egymás igazságától. Mikor a másik szenvedést okoz neked, az azért van, mert legbelül ő szenved. Szenvedése csak kiárad rád. Mindegy, mi az ok. Lehet, pont nem te, de állandóan sebén tartott ujjaddal piszkálod, hogy végre meggyógyítsa magát. Általad. Zárja már el valaki a csapot! Azért fáj a másik, mert az én lelkem sérült. Az enyém. Oké, az övé is, de közvetlen hatásom mégiscsak a sajátomra van. Kevésnek, kicsinek, elhagyhatónak, nélkülözhetőnek, szeretetlennek érzem magam. De ha nincs bennem ez a lüktető érzelmi seb, mondhatják nekem, hogy nagy fenekem van, nem hat meg. Mert tudom, hogy formás. Ha nem szeretem magam, azt hiszem el, amit mások mondanak. Érzed?
Annyira szeretném, hogy tudd, értékes vagy! Semmi máshoz nem hasonlítható. Színtiszta huncutság és sértődésmentes öröm. Stabilan. Akarsz így élni? Aki igazán szeret, az nem fél a sebektől. Sőt szeretete a másik sebeit is begyógyítja. A nyugalmadon, mosolyodon, bátor, nyílt és őszinte önmagad kifejezésén keresztül üzeni, nem akarlak bántani, ne védekezz már! Nyugi van! Aki igazán szeret, az nem fél, hogy megsebzik. Mindegy, hányszor bántottak, ne azonosítsd magaddal! Ne akarj visszabántani! Az csupán mások szenvedésének kiáradása volt. Feléd. Ha nem félsz, nem függsz. Így nincs is mivel megsebezzenek. Megtanultad a szeretet leckéjét…
Az őszinteség vonzó, mert kimondja, amit felvállalni nem mersz, de igazságával legbelül te is tisztában vagy. Azt üzeni, ha te meg mered tenni, magamnak őszinteséged ad engedélyt, vagyis miattad nekem is lehet. Merem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez