Amíg a szívemben vagy, más nem tud megérkezni
Változtam, változok egyfolytában. Letagadhatatlan, hogy amit felismertem az igaz volt. Igazán eddig sosem akartam valakihez közel kerülni és idomítani valakihez az életemet, amit imádok. Nem akartam a döntéseimet, a határtalanságomat, a függetlenségemet megbabonázni a szerelem rabulejtő, függő és korlátozó érzéseivel, ezért egy biztos határvonalat húztam a betolakodóknak, amit te persze mégis gyakran átléptél és neked olykor még hagytam is.
És mégis…útközben valami megváltozott, zavar keletkezett a rendszeremben attól, hogy megtanítottál szeretni, megtanítottad felfedezni az érzések színskáláját és én meginogtam, egyre jobban a részese akartam lenni. Talán egykor hoztam egy döntést, amivel elzártam magam és ezt most ugyanígy megtehetem, átváltoztathatom, csak fel kell magamban kapcsolni azt a gombot, hogy készen állok, most már igazán akarom, de csak ha tényleg ezt akarom. Egy hatalmas kőtömböt emeltem le a vállamról, hogy rájöttem semmi baj nincs velem, sem a körülményeimmel, csupán én zártam el az utat, de hatalmamban áll kinyitni, ha így döntök. És ha így döntök, ki kell, hogy költöztesselek a szívemből, igen. Teret kell adnom annak, aki majd meg akar érkezni. Mert egészen addig amíg itt élsz bennem, más nem fog elférni melletted.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez