Amikor végleg betelik a pohár egy nőnél
Hiába fogsz felkelni éjszakánként, a plafont bámulva beismerni, hogy nem viselkedtél helyesen, hogy te mennyire szereted ezt a csodálatos teremtést, és vissza akarod szerezni. Hiába jössz rá magadtól, hogy jobban kellett volna rá vigyázni, odafigyelni, tisztelni, becsülni. Ő már nem tud megbízni benned többé. már nem akarja többé, hogy működjön.
Mert időközben rájön, hogy át kell vennie az irányítást az élete felett, ha boldog akar lenni. Mert eljön az a pont, amikor már túl sok lesz számára, amit csinálsz. Amikor már olyat teszel, ami után már tudni fogja sajnos, hogy nincs visszaút. Amikor már nem akar neked megint megbocsátani, hiszen egész életében ezt tette, mindig csak megbocsátott. Amikor már belefárad, hogy újra, és újra megpróbálja neked elmondani, felnyitni a szemed, hogy csak egy picit is, de értékeld Őt.
Amikor ez megtörténik, akkor fogja tudni kimondani, hogy kész, vége. Te pedig már hiába fogod kérlelni Őt, mert Ő csak annyit fog neked mondani, hogy végleg betelt a pohár, ennyi volt…és te már csak a cipője halk kopogását fogod hallani a padlón, ahogy elsétál tőled, egyenesen az ajtó felé. Hallani fogod, ahogy lenyomja a kilincset, majd kisétál…és soha többet nem jön vissza hozzád…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez