Ki érzi úgy, hogy nincs elég? És mitől lesz? Ugorjunk fejest ebbe a témába, merüljünk le egész mélyre! Elmondom az emberi erő legnagyobb titkát, ami nem más, mint a tudattalan, elfojtott, sötétben lévő Árnyékerők, öntudatlan mechanizmusok tudatossá tétele.

Amikor ránézel azokra az eddig öntudatlan mechanizmusokra, amik pörgették az életedet akkor nem tudnak többet robotpilótaként irányítani. Ha ránézel, elismered a magadénak, onnantól bármikor választhatsz mást. Felszabadulsz. Ennek ellenére a legtöbb ember nem ezt választja, hanem mániákusan menekül ettől a szembenézéstől. Inkább tölti az egész életét vakon, tagadásban, mint ránézzen mi is történik belül vele valójában.

De mi is az, amitől ennyire menekülünk?

Ez az árnyék – szokták árnyékszemélyiségnek is hívni, mert olyan, mintha egy külön akaratú lény lenne bennünk – okozza minden galibánkat az életben. Mi ez az árnyék és mit tartalmaz?

*Olyan lelki, érzelmi tartalmakat, ami elvesztek a tudatunkból, vagy sohasem értek a tudatunk felszínére. 
*Olyan dolgokat, amik nem voltak illendőek a családunkban, amit értéktelennek és rossznak bélyegeztek a szüleink. 
*Benne van, ami egykor annyira fájt, hogy elfojtottuk vagy el akartuk felejteni. 
*Olyan lelki sebek, amiket sohasem értettünk meg, sohasem fogadtunk el és sohasem gyógyítottunk meg.
*Minden, amit sohasem mertünk felvállalni, amit nem engedünk meg magunknak.
*Minden, amit veszélyesnek ítélünk, mert a környezetünk rosszallását váltotta ki, és amit tudatosan nem akarunk elismerni.

Szép kis lista, nem? Ugyanakkor: Benne vannak a még kihasználatlan erőtartalékok, rengeteg kibontakozásra törekvő életerő, és egy rakás mással még meg nem osztott szeretet. Az árnyékról összességében elmondható, hogy egyszerre személyes és egyetemes. A szégyen és a bűntudat hozza létre, de hogy kiben mi váltja ki ezt az érzést az már egyrészt egyéni, másrészt nagyon is függ a közegtől, amiben felnövünk.

Két dolog azonban biztos: egyrészt bármit is raktározunk el benne az eltorzul, másrészt attól hogy elrejtjük még nem pusztítjuk el.  A soha meg nem élt erő és vágy, a tiltott ösztönök és késztetések átváltoztak agresszióvá, szégyenérzetté, tehetetlenséggé és gyűlöletté, és végső soron azért ítéljük negatívnak önmagunkban, mert nem tudunk visszaemlékezni az egykori pozitív töltetére. Ugyanakkor hírt adnak magukról folyamatosan, és amikor kitörnek, akkor senki nem szeret a közelünkben lenni.

Nagyon erősen érezhető dühöt, fájdalmat, tehetetlenséget, bűntudatot vagy félelmet váltanak ki belőlünk ezek az árnyékenergiák. Ezeket persze legtöbbször kivetítjük, és másokat vádolunk az érzéseinkért. Akkor persze megmozdul a másik árnyéka is és jön a haddelhadd …Megoldás nincs, mert tulajdonképpen ezekben a konfliktusokban a romboló öngyűlölet tükröződik vissza…Győzhetünk vagy veszíthetünk a külvilágban az árnyékenergiák akkor is minket pusztítanak…

• lélekhangok önbizalom

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!