Bakancslista: Dominika, a kontrasztok hazája
Már amikor kinéztem a repülő ablakából, éreztem, hogy a Dominikai Köztársaság a szívem csücske lesz. A Hispaniola szigethez tartozó ország is a hihetetlen ellentétek hazája, mint általában az ilyen elképesztő természeti adottságokkal megáldott helyek. Azonban arra én sem számítottam, hogy ennyire magával ragad az ellentmondásokra épülő, spanyol szótól lüktető célpontunk.
Azt gondolná az ember, hogy ahol az Atlanti-óceán és a Karib- tenger csókolja habosra a szinte hófehér, homokkal borított partokat, ott napsütés és kacagás az élet, de az igazság ettől sajnos távol áll. A spanyol nyelvű ország – bár fele akkora- hasonló népességgel rendelkezik, mint hazánk, azonban lakosságának jelentős része nyomornegyedekben él, írni-olvasni nem tud, és rácsokkal védi lakhelyét. A gyilkosságok tucat számra mennek, az utca népe szinte fel sem kapja a fejét egy-egy új esetre.
További fotókért kattints a képre!
Akadtak olyan helyek, ahova a magyar idegenvezetőnk, aki már húsz éve kint él, egyáltalán nem kormányzott el minket, mert azt mondta: nem tudja garantálni, hogy nem szegeznek pisztolyt a tarkónknak. A lakosság nagy százaléka, megközelítőleg egymillió fő mélynyomorban él, és sült banánt eszik, mert abban sok a kalória és olcsó. Rengeteg lopás és gyilkosság hazája a Haitival határos ország, ahol egy másik jelentős, 1,2 milliós közösség viszont annyira gazdag, hogy szinte fürdik a pénzben.
Idegenvezetőnk, Gustavo elmondása szerint sógora olyan embernek dolgozik, aki bankszámláján 2 milliárd dollár figyel, és az is meglepetésre ad okot, hogy a 14 ezer eladott autóból 4 ezer Porshe, de utazásunk végére már meg sem rezzenünk egy-egy ilyen járgány fékcsikorgására. A hatalmas bevásárló központok erős kontrasztban állnak a nyomornegyedekkel szemben, és mind dominikai kézen vannak.
Dominika magával ragadó hely, tele van élettel és színekkel, és még akkor is bennünk marad ez a kiölhetetlen vonzódás, amikor megtudjuk, hogy Kolumbiához és Venezuelához hasonlóan a drogkereskedelem itt is reneszánszát éli.
De a sokkoló adatok mellett lássuk csak, miért is ez az egyik leglenyűgözőbb hely, ahova ember csak beteheti a lábát!
A legnagyobb élményünk egyértelműen a bálnales volt. Már vagy háromnegyed órája ringatóztunk a motorcsónakban, amivel körülbelül ugyanennyit jöttünk befelé, de még csak egy pisszenést se hallottunk. Párszor túravezetőink felkapták a fejüket, spanyolul kiabáltak, de nem nagyon történt semmi. Még szkeptikusan meg is jegyeztük magunk között, hogy háromig elszámolunk, egyikük bekiabálja, hogy „ott volt a bálna, pont nem néztetek oda!”, majd kis kalandunk le is zárul.
Nem így lett.
Egyszer csak hatalmas farokcsapás verte fel a vizet körülöttünk, és tőlünk körülbelül harminc méterre le is csobbant a több száz kilós cet. Ezután még két alkalommal is hullámokat idézett elő- ha jól gondoljuk- összesen három bálna a környezetünkben, amit alig akartunk elhinni.
Idegenvezetőnk azt mondta, hogy a párzási időszak télen történik, a szubtrópusi és trópusi tengerbe való érkezéskor, ilyenkor akár negyven hím is követhet egy nőstényt, kegyeiért harcolva.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez