Együtt élni a fájdalommal
Órák teltek el mire rájöttem, maradni szeretne. Ideköltözni hozzám, belakni a lelkem. Nem célja már, hogy tönkretegyen, nem akar belém marni újra. Maradni szeretne. Maradni, hogy hozzászokjak, hogy tudjam nélküle nincs élet, és nem más küldte ide, Ő mindig hozzám tartozott.
Így élek együtt a fájdalommal, elfogadva létezését és megbocsátva neki mindent. Nem csapom be előtte az ajtót es nem próbálom erőszakosan elküldeni, szabadulni tőle. Legyen itt velem, mert ha itt van, az azt jelenti, hogy próbálkozom. Próbálok szeretni, próbálok küzdeni és próbálok nyerni. Csak így csalódhatok, csak így sérülhetek, ha kockáztatok. Ilyenkor nem vesztek semmit. Albérleti szerződést kötök, melyben a tanulság a kaució. Bárcsak el tudnám mondani mennyivel több lettem én ettől, az Ő lelombozó társaságától!
Sokszor kívánod, bárcsak ne éreznél semmit, de bele sem gondolsz milyen az, amikor kong az ember szíve. Amikor üres az otthona. Tanuld meg szeretni a fájdalmat Ember! Tanuld meg értékelni, hogy az újra és újra a jó útra terel. A fájdalom nem egyenlő az okozójával. A fájdalom csak a tiéd, a te szívedben ébredt és a te jellemednek kincse.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez