Én gyerekem, Te gyereked, Mi gyerekünk? - Mozaikcsalád
Lesznek napok, amikor szíved szerint üvöltenél, mert igenis az a te gyereked, és ne mondja már meg a másik neked, hogyan csináld jól, és igen, ezerszer megfordul majd a fejedben, nem lenne- e jobb egyedül. Felfogod magad bosszantani, mert nem párosítva teregeti a zoknikat, vagy épp nem gyűjti szelektíven a szemetet, és bizony lesz olyan is, amikor egy extra feszült napon még a volt párjához is jópofát kell vágnod, mert hát, mégiscsak anyák vagytok, mindketten. Lesz, hogy az ő gyerekei feszítik a végletekig a türelmed, és lesz, hogy a saját gyereked még rátesz egy lapáttal. Néhanap fogod magad extra szar anyának érezni, mert épp a sajátodra nem jutott időd, és bizony lesz olyan is, hogy bármennyire teszed bele a szíved – lelked, az esti elköszönésnél az ő gyerekeitől neked nem szól majd a: Jó éjt! – mert hát nem vagy az anyjuk.
Lesz, hogy borzasztóan nehezen fogod tudni kezelni a sok – sok kompromisszummal járó helyzetet, és igen, olyan is lesz, hogy teljesen lemerülsz.
Találkozol majd olyan emberekkel, akik „ Istenbizonytuti „ jobban tudják, hogyan kellene csinálnotok, és olyan is lesz, hogy te magad is elbizonytalanodsz, működhet –e ez így. Felteszed majd magadnak a kérdést, család –e egyáltalán az, amiben élsz, és ha igen, vajon érdemes bele ennyi extra energiát fektetni?
Az igazság viszont ( szerintem ) az, hogy:
ha egy ilyen extrákkal teli, nehezített pályán is úgy érzed, ÉRTE megéri, VELE működtetni szeretnéd a kapcsolatod, akkor érdemes.
Mert lehet bárkinek a gyereke, és lehet páratlanul a zokni a szárítón, kergethet az őrületbe a szabályaival, ha szeretitek egymást, akkor igenis képesek lesztek felállítani a ti kis színes, apró darabokból összerakott MOZAIKOTOKAT. Ami pont attól lesz család, amennyi szeretet és türelmet ti beleraktok. - Ja, és a legfontosabb: a humor! Anélkül bekattansz..
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez