Ez a veszekedésmentes párkapcsolatok titka
Nem söpörnek semmit a szőnyeg alá
Mondhatjuk, hogy a szőnyeg alá söprés, az eltusolás, a rálegyintés, és a kommunikációmentes, dermedt csend is egyfajta konfliktuskezelés, mégis hosszú távon meddő, lélekölő folyamat. A legvégén azonban semmi más nem vár, csak kiüresedett kagylóhéj-élet, társas magány. A rózsaszín ködbe bugyolált szerelem két-három év után átalakul, a kötődés érzése válik mindennél erősebbé, de kapcsolatunk mégsem marad ugyanolyan. Kötelékünk folyamatosan változik és fejlődik. Nem az a cél, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban, és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető utat. A szenvedély, a tűz szelídül, de mégis átemelhetjük a párkapcsolati szakaszokon, ha úgy akarjuk.
Az első idők intenzitását nem tudjuk visszahozni a kapcsolatunkba, bármennyire szeretnénk, ez nem lehetséges. Érdekes, hogy minél "tökéletesebbnek" tűnik egy pár, vagyis minél inkább mentes a problémáktól, a mélypontoktól, a kapcsolati krízisektől, annál inkább gyanakodhatunk, hogy valamit a szőnyeg alá söpörnek. Nem létezik tökéletes párkapcsolat, csak megfelelő, ami hiteles, és életszerű, valamint elég jó, elég komfortos ahhoz, hogy boldognak érezd magad benne.
Tudnak bocsánatot kérni
Te képes vagy bocsánatot kérni? És megbocsátani? Ha mindkettőt műveled, akkor azok közé tartozol, akik értenek a boldogsághoz. Megbocsátani ugyanazt jelenti, mint önként elhúzni a felejtés paravánját, és csak abban gondolkodni, a mai naptól mit tesz értem a másik. A múlt botlásainak lábnyomát régen újra belepte az ösvény pora, lássuk most inkább, mit mutat magából a jelen és mit rejteget a jövő díszcsomagolása. Aki tudatos elengedésre törekszik, annak sokkal könnyebb a megbocsátás is. A megbocsátás is csak teljes odafordulással, figyelemmel, empátiával lehetséges. Mert nem elegendő a szó, a bennem zajló lelki méregtelenítési folyamatoknak be kell végződniük, hogy a másik ember valóban feloldozást nyerjen általam. A megbocsátás valójában a keserű emlékek állandó elhessegetését jelenti, egészen addig, amíg az idő begyógyítja a sebeket, elmúlik a düh, és feledésbe merül a sérelem.
Bocsáss meg igazán. Ne félgőzzel, ne kompromisszumot kötve, megalkudva, hátratekintve, bosszúra szomjazva, soha nem felejtve. Sokak számára a bocsánatkérés is embert próbáló cselekedet, éppen ezért a megbocsátás ne egy odadobott, üresen kongó szó legyen, hanem tudatos döntés, amellyel végleg elengedjük az elégtétel vágyát. A megbocsájtást vágyni kell, és szív repesve várni, és engedni, hogy ő átsétáljon a demarkációs vonalon, és végre ölelésre tárja a karját. Így lesz rendben a világ.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez