Generációk egymás mellett Avagy hogy jön ahhoz az Európa Kiadó, hogy 2022-ben egy teltházas koncertet hozzon össze az A38-on?
Az Európa Kiadó végigvezet minket egy korszakon, akár akarja vagy akár nem, de mindenképpen egy erősen meghatározó szilárd anyagzat. Pont olyan, ami mindannyian szeretnénk lenni. Mindenkiben ott vannak a különféle emberi időszakok, a dacos gyerektől elkezdve a lázadó vagy hallgatag tinédzseren át a tudatos vagy épp túlságosan szorongó felnőtt létig. Mindenkinek vannak homályos emlékei. Mindenkinek vannak olyan emlékei, amiket szeretne elfelejteni, de képtelen rá: traumák, berögződések, „belénk vert” elvek és tulajdonságok. Mindenkinek vannak olyan emlékei, amiket idővel elfelejt vagy már nem lesznek olyan élesek, viszont valójában ezekre emlékezni szeretne és úgy kapaszkodik beléjük, mintha az utolsó morzsák lennének a földi életéből. Mindenkinek vannak hibái, kudarcai, csalódásai, bántásai, vagy olyanok, amikor ő bántott meg valakit. Mindenkinek vannak olyan részei, amiket nehezebben fogadott el, vagy fogad el a mai napig. Mindenkinek van olyan, amikor valójában a másiktól várja el azt, amit igazából saját magától kéne elvárnia, csak valamiért (még) nem tudja teljesíteni. Lecsapott labda. Mindenkinek vannak kiégett, összeomlott pillanatai és nagy szavai a kisebbek mellett.
Ez a zenekar, ez a mostani koncert, - azt hiszem legalábbis, hisz magamból igyekszem beszélni -, ezt a fajta mindenséget, hétköznapiságot, mindennapi emberi létet örökíti meg.
Az önismeret, az „én-keresés”, a bátorság és a félelem kontrasztja, a traumák súlyossága és magunk elfogadása, kapcsolatok létrejövése, a bizalom megélése és megtanulása, az érzelmek szabadon engedélyezése, a szétválások fontossága és tanítása minden korszakban ugyanolyan. Néha még így vagy úgy, de a társadalmi íratlan és/vagy írott törvényei is. Hiszen valamilyen szinten először mindig magunkat kell legyőznünk ahhoz, hogy egy nagy egésszel, egy tömeggel szemben is képesek legyünk fellépni, nem igaz?
Nem az út és annak megtétele a nehéz, hanem inkább az a belső kavalkád, ami közben bennünk játszódik le. Ez a kicsapódás számomra az Európai Kiadó. Ezt jelenti számomra az, hogy otthon JBL-en nagy hangerőn hallgatom az albumjaikat, hogy a koncerten behunyt szemmel és elvetemülten mozogva és énekelve üvöltöm (hamisan) a dalszövegeiket. Otthon lenni az otthontalanságban. Biztonságban lenni a szorongásban. Hinni a (belső) harcokban. Elfogadni a csendet.
Önazonosság.
Ugye tudod, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden nap minden másodpercében béke és pozítivás uralkodik benned? Hogy mindig hangoskodsz, hogy mindig hangot adsz mindennek? Első Lépésként, ismerd fel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez