Hűnek maradni önmagunkhoz
Hűnek maradni önmagunkhoz annyit jelent, hogy megtanultunk az életre ajándékként tekinteni, amelyben felismertük az erősségeinket és a gyengeségeinket, amelyek segítenek eljutni oda, ahová a szívünk vezet.
Ha ismerjük önmagunkat, és tudatosan odafigyelünk az érzéseink által hordozott üzenetekre, akkor felismerjük, hogy merre kell megtennünk a következő lépéseket.
Ha szerelemről van szó, ott néha elmosódnak a határok. Mert a szenvedély csak berobban, és hiába ismerjük a vágyainkat, a céljainkat, önmagunk határait, mégis képesek vagyunk áttiporni mindezen, vagy másnak hagyni, hogy lerombolja ezt.
De azt hiszem, hogy valójában mindig tudjuk, mert a szívünk mindig megsúgja, ha valaki csak rombolni akar bennünk, ahelyett, hogy építene.
Miután elmentél, azt hittem elveszek ebben a világban. De csodák csodájára nem ez történt. Tudat alatt mindent hozzád igazítottam, megfeledkezve önnön vágyaimról. Talán az életünket együtt is tudtuk volna külön kis mellékutakon hengergetni, csak azt kellett volna megtanulnunk, hogy a külön útjainkból a közösre is hordjunk fel valamit, ami táplálta volna a közös élet lelkét, de azt hagytuk éhezni. Mert mindenképpen a saját akaratunkat próbáltuk érvényesíteni, és ezt átformálva a másikhoz igazítani. Ebből pedig csak az évezred robbanása született meg. Egy korszak lezárult, sokat tanultunk belőle. Mégis nehéz lesz újra látni téged.
Hűnek lenni önmagunkhoz annyit tesz, hogy követjük a szívünk suttogását, és bízunk benne, hogy a végkifejlet az elégedettséget és a boldogságot hozza el.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez