9.00. Hát igen. Tényleg megosztó, mert vannak azok a testen átdobós-vállpántos táskák, amik az iker-ciciket elválasztják egymástól. Na, hát ez a táska, mondjuk ki: nem előnyös. És erre persze a liftben jöttem rá, amikor megláttam magam a tükörben. Megpróbálom majd valahogyan álcázni magam az utcán. Kis bokrok, kérlek segítsetek!
12.00. Ma nem túl jól sikerült a szettem, nem voltam elég összeszedett a reggeli gardrób-koncepciónál, nem kalkuláltam bele ezt a csepp hiányt, így egyszerűen ősasszonynak érzem magam. Nem. Inkább termékenységi szobornak.
14.00. Az érzés nem múlik. Csumplisnak érzem magam. Azt gondolom, hogy konyhásnéni vagyok, Cuni néni, az általános isim menzájáról. Elbújok az irodába, de persze a kollégáknak nem mutatom a feszengő zavarom, így is árgus szemmel nézik, hogy mikor adom fel.
16.00. Próbálok arra gondolni, hogy ez mennyire egészséges. Vagy mégsem? Picit össze vagyok zavarodva. És egyértelműen hiányzik a biztonságot adó melltartóm.
Úgy döntöttem, hogy a napom többi részét le sem írom, mert fejben toporzékoltam és hisztiztem.
Két nap telt el eddig a kihívásból, de bevallom, egy hullámvasúton ülök. Szabadság kontra ősasszony érzés. Se veled, se nélküled. Ez van. :)
Napi pozitív gondolat: Legalább nem buggyan ki a mellem sehonnan ... és egyúttal küldeném mindenkinek, aki szereti:
Szólj hozzá a cikkhez