Lehetek én is az egyetlen?
Kellő élettapasztalatommal és pofonnal a hátam mögött azt hiszem, kijelenthetem, hogy a tündérmesékben rég nem hiszek. Mégis, olyan nagy kérésnek tűnik, hogy azt érezzem valaki kellett: bármi történik, akkor sem hagy cserben? Hogy valakinek a szövetségünk és a közösen felépített életünk mindig fontosabb lesz mint az apró hibák?
Van e valaki, aki kitart akkor is, amikor nehéz? Aki nem fordul el, nem kacsingat más irányba? Aki olyan biztos abban, hogy engem választott, hogy soha, semmi nem tudja megingatni a döntésében és a felém érzett érzéseiben?
Akinek nem vagyok néha sok, olykor pedig épp kevés? Aki nem csak akkor ölel meg, amikor a kedve szerint történnek a dolgok?
Létezik-e olyan társ, aki nem csak ideig - óráig választana engem? Akinek az értékrendjében a monogámia és a feltétel nélküli szeretet nem csak mende-monda? Akinek a lelki kapcsolódásunk fontosabb annál, mintsem hogy elárulja azt, egy kedves mosolyért vagy egy miniszoknyáért?
Nem tudom, hogy a társadalmunk értékrendje és kapcsolati berendezkedése mikor változott meg ilyesfajta felszínes irányba, de azt tudom, hogy a mély, igazi kapcsolódás mindig is ritka volt. Épp ezért fontos, hogy vigyázzunk arra, aki a lelkünket megérinti.
És, ha csak egyszer is találkozol valakivel, aki őszintén, tiszta szívvel szeret, önmagadért, NE ENGEDD EL! Bármilyen nehéz is olykor!
.. mert lehet, hogy számára te leszel az az egy! Az egyetlen!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez