Megszokás vagy szerelem?
Az ismeretlen utak, nem félelmetesek, hanem az új lehetőségek felfedezéséről szólnak. Nem kell beérnünk kevesebbel, nem kell megalkudnunk, és lehorgonyoznunk biztonságból, félelemből, csak azért, mert nem tudjuk mi lesz velünk, ha felégetünk magunk körül minden fontosnak vélt dolgot. Ezek valójában már csak hátráltatnak minket. Tegyük fel a kérdést magunkban, mi az a minden? Tényleg ez lenne számunkra a minden, ha közben a lelkünk sóvárog, hiányérzete van? Birtoklom, vagy tényleg szeretem még a másikat? Ha szeretem, de igazából több az érzéseimben a hiány, a lemondás, mint a harmónia, az elégedettség, akkor nem csak fogva tartom a másikat is, és magamat is, ahelyett hogy ő is boldog lehetne, meg én is?
Egy párkapcsolat életben tartásáért néha szükség van áldozatokra, de ezek az áldozatok, nem láncolhatják le a lelkünket.
A kapcsolataink, bizonyos mértékben, mind kompromisszumot igényelnek, de nem mindegy, hogy ez a megegyezés köztünk, és a társunk között, nem öli-e meg szép lassan, lelkünk igaz vágyait, saját személyiségünk tartópilléreit. Ez nem szereteten alapuló alkalmazkodás, ez az önmagaddal szembeni elkövetett legnagyobb bűn, és önámítás, hogy neked ez jó lesz.. persze, ideig - óráig. Egy párkapcsolat életben tartásáért, néha szükség van áldozatokra, de ezek az áldozatok, nem láncolhatják le a lelkünket.
Igazi elfogadásból, és szeretetből születik egy ilyen áldozat, és nem elfojtásból, félelemből, hogy elveszítjük a másikat. - Össze fogom szedni minden nap a holmidat a földről, akkor is, ha én így később kezdhetek neki, a kedvenc könyvemnek, mert így szeretlek, és igazából nem okoz gondot, mint ahogy az sem, ha most megint későn érsz haza, mert a barátaiddal szeretnél kicsit töltődni, a hétvégén úgy is fantasztikus dolgot terveztünk, menj, érezd jól magad! - Ha vagyunk annyira teljesek, hogy nem a másiktól várjuk folyton azt, hogy boldoggá tegyen minket, és tényleg képesek vagyunk elfogadni a másik igényeit, anélkül, hogy elnyomnánk a saját igényeinket, akkor az egészséges alkalmazkodás. Abban az esetben, ha a pároddal képtelen vagy mélyen beszélgetni, pedig neked ez nagyon fontos egy kapcsolatban, de ő nem ez a típus, akkor őszinte kell lenned magadhoz.
Én éveken keresztül fordítottam hátat a saját boldogságomnak, a biztos rosszért, meglépni végül nem félelmetes volt, hanem felszabadító. Visszaadta a hitemet, hogy most még bármit elérhetek, és bármit megkaphatok, amire vágyom, nem kell semmiről sem lemondanom, amit igazán szeretnék. Ehhez jól kell ismernünk önmagunkat, nem árt némi önismeret, mit szeretnék igazán, vagy első körben legalább azt tudni, mi az, amit nem! Lehet, hogy egy ideig a magány lesz az egyedüli társad, de ezalatt az idő alatt, sokkal közelebbi kapcsolatba kerülhetsz önmagaddal, és az önmagadért tett bátor lépés, meghozhatja számodra azt az igaz társat, akit feladtál volna egy megszokott kapcsolatért. Legyél őszinte magadhoz ha szükséges, és legyél bátor, ha kell. Ne áldozd fel magad, ha van lehetőséged igazán boldogan is élni.
Instagram ITT
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez