Megtagadni a megtagadhatatlant
Az értéke pedig olyan, mint a föld legdrágább, vagy még inkább felbecsülhetetlen drágaköve. Az értéke az ilyen találkozásoknak felbecsülhetetlen, és ha a saját félelmeink és butaságunk okán, szándékosan elveszítjük, örök hiány marad bennünk, amelyet semmilyen új ember nem fog betölteni.
Természetesen miután megtagadtuk a megtagadhatatlant és elárultuk, ami szent is lehet tovább élni. Félig élni, pótlékkal élni és azzal a tudattal, hogy egyszer megismertem azt, aki kitöltött, de hagytam veszni. Mert előbb vagy utóbb rájövünk, hogy van mi pótolhatatlan. Fájdalmas, hogy szándékosan öljük meg magunkban sokszor azt, ami a legnagyobb ajándékunk és képesek vagyunk abban a hitben élni, hogy majd jön másik. Nem jön másik. Mert az is óriási kincs, ha egyszer megtapasztalhattuk.
Az ilyen találkozásokat nem lehet kitörölni. Aki egyszer megmerítkezett egy ilyenben,mehet tovább ezer másik emberhez, többé nem telik meg a lelke, csak pang a maró hiánytól. Hisz megtagadta azt, amiről ő is tudta, hogy megtagadhatatlan.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez