Mennyire bízhatunk meg az érzéseinkben?
Általános szükségletekben vagy helyzetekben az ego valóban ésszerű segítőtárs, de nagyot hibázunk azzal, ha az identitásunkat is azonosítjuk vele és ezek alapján hozzuk meg az életünkre vonatkozó döntéseinket.
A lényegi nézőpontok, melyek alapján az elme érzelmi impulzusokat küld, ilyenkor a következőek:
- Hogyan maradhatok biztonságban?
- Hogyan tudnám uralni és kontrollálni a helyzetet vagy önmagamat, hogy ne érjen veszteség?
- Hogyan kerülhetem el a változást?
- Mi vagy ki volt az örömforrásom, amit továbbra is birtokolnom kell, hogy boldog lehessek?
Ezek a szempontok megfosztanak az eredendő szabadságunktól, függővé tesznek és örökös félelemben tartanak. Ezek alapján, végül bármilyen helyesnek vélt döntésre jutunk, az igazi boldogság, öröm, el fog minket kerülni és csak a túlélésért folytatunk egy véget nem érő küzdelmet újra és újra.
Az emberben kódolva van a fejlődés, a kiteljesedés vágya. A szívből eredő érzések, erre az útra próbálnak terelni. Az univerzumban minden, ami él, folyamatos változásban van, hogy megtapasztalja önnön nagyságát és korlátlan létezését. Ezzel szemben az ego érzései, az állandóságra és a stabilitásra ösztönöznek minket. Az utóbbi érzések a létezés természetével szembe mennek, gátolva a növekedést. Ez alapján melyik érzésre kéne hallgatnunk?
Amikor nem érezzük jól magunkat az csak egyet jelenthet, mégpedig azt, hogy hagytuk, hogy az egonk biztonsági játéka elnémítsa a szívünk igazságát. Nincs más akadály előttünk, mint önmagunkat felszabadítani és kinyitni az aranykalitkánkat.
Te hajlandó vagy a szíved érzéseit követni és megtanulni repülni vagy a félelmeidből eredő biztonságodhoz láncoltad magad?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez