Mert minket egymásnak szántak
Így hát megígérem neked, hogy mindig melletted leszek, fogni fogom a kezed, és ha csöndben akarsz lenni, majd én leszek a hang helyetted. Én leszek az alagút végén a fényed, ha eltévednél, megmutatom neked a helyes utat. Én leszek az, akinek a szavai a nehéz időkben megnyugvást adnak, akinek a mosolya az összes könnyet, és bánatot lemossa majd az arcodról. Én leszek a napsugarad a borongós, esős napokon, hogy emlékeztesselek téged, van miért ragyognod. Én leszek a mindened, a hű társad, az igaz barátod, az a nő, kiben rátalálsz majd a másik feledre.
Az a nő, aki az utolsó percekben is képes lesz majd küzdeni érted. Bármi is történjék majd az elkövetkezendő időben, tudd, hogy szeretlek. Szeretni is foglak. Mindig. Nehogy azt hidd ezeket a szavakat csak úgy mondom. Nem, mert én nem játszom a szavakkal. Mert a szavaknak komoly ereje van. A szavaknak súlya van. Amiket én mondok neked, azok nem csak üres szavak. Mert amikor láthatlak, nem érzek mást, csak, hogy majd kiugrik a szívem a helyéről. Mert olyankor hirtelen megszűnik minden gondom. A nehézségek akkor már korántsem lesznek olyan félelmetesek. Mert a szemedbe nézve megszűnnek a félelmeim. Emellett pedig megfogadtam, hogy itt leszek neked, kitartok melletted, támogatlak, bízom benned, ha kell segítek neked, a bajban pedig fogni fogom a kezed. Mert mindegy mi történik veled, milyen csalódás fog érni, veled leszek. Megígérem. Bármit tegyen le eléd az élet, bármi is vár még téged az utazásod során, bárhol is legyek majd, az én döntésem mindig te leszel. Nem fogok elmenekülni az első komoly probléma elől, nem fogok kibúvókat keresni, nem választok majd más utat, még, ha a másik egyszerűbbnek is fog tűnni majd. Ha pedig kell, együtt, közösen cipeljük majd az élet adta megpróbáltatások köveit, mert együtt minden könnyebb. Mert együtt mindent kibírunk.
Lehet. hogy el fogunk majd fáradni, de így lesz a végére a mi kis kötelékünk sokkal erősebb. Ez a tudat fog erőt adni ezekben a napokban, hetekben. Mert ez a kötelék nem akármilyen kötelék. Amikor a gondok megszűnnek majd, a mi kis csomónk akkor is ott lesz majd. Örökre megmarad. Ez az ami fontos. Ami sosem múlik el. Lehet, hogy nem rám számítottál. Lehet, hogy először nem én voltam az, akit kívántál magadnak és lehet az is, hogy nem vagyok tökéletes, olykor hisztis vagyok, de egy valami biztos, melletted maradok.
Mert megtörtént, amit megálmodtam. Kaptam egy férfit, aki a támaszom. Sikerül minden nap mosolyt csalnod az arcomra, és napról napra közelebb kerülni ahhoz, hogy megtaláld a kulcsot, ami a lakatot nyitja. Azt a lakatot, ami a szívemet védő kapun van rajta. Te is érzed, ahogy én is. Már nem kell sok, és hamarosan belépsz rajta. Amikor belépsz, nem fogsz mást érezni, mint őszinte, tiszta, hazugságmentes szerelmet. Én pedig nem kérek mást, csak, hogy boldog legyek melletted, és én is a legboldogabbá tehesselek téged. Mert érzem, hogy minket egymásnak szántak az égiek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez