Miért nem alternatíva egy albiban élő és tömegközlekedő középkorú hölgy számomra…
Nem érdekel, hogy a férfiak is hazudnak, meg igénytelenek, meg pecázás közben kifogott halakkal az ölükben egy koszos trikóban feszítenek, mert én nem barátkozom férfiakkal, így nem tudhatom, hogy mi megy a másik oldalon, írd meg a saját tapasztalataidat te is és majd szívesen elolvasom…
De itt van a magasság, súly, sportos vagyok téma, de ezekről már sokszor írtam, nem akarom most újra elővenni ezeket. Nyilván mindenki a legjobb arcát akarja mutatni ezeken a fotókon, de nem kell túltolni a sporttal kapcsolatos képeket, ha pl duci vagy, vállald fel inkább önmagad, ne hazudj, nincs szükség arra, hogy profi photoshop-os legyél, ez a hazugság is kiderül, aztán jönnek majd a csalódások, jönnek majd a rohadt szemét férfiak, akik zsírbölények neveztek egy kávézóban a randin, pedig tök jól állt a popimon ez fekete leggins, azt hittem eltakarja amit nem szerettem volna megmutatni. Persze ezek csak olyan hazugságok, melyet elsősorban a testképzavar indukált, ezeknél sokkal keményebb, amikor beleszaladunk az egzisztenciális hazugságokba, vagy az olyan elvárásokba, melyek nem hogy nem reálisak, de szinte már rémisztőek.
A minap megismerkedtem egy hölggyel, akinek a fotóin kizárólag a luxus utazásaival, sporttal kapcsolatos képek voltak, aztán küldött nekem egy frissen készített szelfit, ahol a háttérben egy gázkonvektoron száradt egy rongyos zokni, meg olyan szintű rendetlenség volt, mely nem pénz kérdése, hanem szimpla igénytelenség. Persze a replika gucci táska ott is befigyelt, meg a dubajban készült fotó a Burj Al Arab sorompója előtt, persze arra már nem futotta, hogy foglaljanak előre egy asztalt mondjuk a Skyview Bárban és megigyanak két üveg „olcsónak számító” olasz peroni sört, a lényeg a trendi fotó, meg a körítés, azaz nagyon szeretem dubait, jövőre tervezem hogy újra megyek, vásárolok majd a mall-ban, stb.
Hagyjuk ezt, nem fogsz te semmit venni dubaiban, max ha összekukázol egy ostoba szponzort, hiszen a lakásod meg olyan mint egy bangladesi putri, de még egy 25 éves veterán autót sem tudsz fenntartani, sőt a kombinált bérletedet is caffetériára próbálod megvenni.
Minden pénzedet arra költöd, hogy többnek látszódj, mint ami vagy…
Nem ítélnélek el, ha úgy akarnál többnek látszódni, hogy van egy 100 millás bankhiteled, mert egy menő helyen szeretsz élni, ez nem feltétlenül vált ki undort belőlem, de az viszont igen, hogy ha dubaiban villogsz mint a Bur Al Kalifa előtt indulni készülő Ferrari 612-es lámpája az úttesten bóklászó kecskére, majd elvárnád tőlem, hogy fizessem a vacsorát, a wellness hétvégét, hozzalak és vigyelek háztól házig. Tudjátok mi a legszörnyűbb, hogy ezeket a dolgokat, amiket leírtam, nem modell alkatú aranyásók igényei, hanem középszerű 45-55 év közötti nőké, akik között olyanok is voltak, hogy tisztán kivehető volt még a nevetésük közben a gyerekkori amalgán tömés a jobb alsó 8-ason. Leharcolt dohányosok, kopottas ruhában, túltolt sminkben, édes jó istenem, miért lettek ők ilyenek. Pedig én isten lássa a lelkemet, megpróbáltam adni egy esélyt ezeknek a nőknek, de amikor a randi első 15 percében az a téma, hogy ő mennyire szeret utazni, mennyire imádja ezt meg azt a divatmárkát, már viszket a hátam, mert tudom, hogy megint kifogtam egy albiban, vagy mamahoteben élő nőt, akit a rohadt szemét férje kisemmizett. Persze van még sok sztori a devizahitellel, aztán jön az, hogy mennyire szeretek ebben a kőbányai sorház, tetőterében lakni, itt rendkívül jó a számomra kiemelten fontos spirituális atmoszféra.
Tényleg úgy éreztem némely esetben, hogy amikor beszélt, akkor hazudott a legjobban, de amikor meg csöndben volt, akkor meg elhallgatott valamit…
Miközben írtam ezt cikket, ingerült lettem, előjöttek az emlékek, az a sok hazug duma, a már enyhén kopott traktorgumi talpú, körben Balanciaga feliratú cipő az egyiken, a replika Prada szemüveg és Gucci táska a másikon, illetve volt egy eset, hogy megkérdezem a kockás Burberry sáladat Fashion Street-et vetted, aztán bólogatott a szerencsétlen, miközben az Andrássy úton van az üzlet, édes jó istenem, de gáz ez az egész.
Nem akarok én már tesztelni senkit, nem akarom a hazugságokat hallgatni, egyet tehetek, még összébb húzom a szűrőimet, megpróbálok telefonon többet megtudni, bár amikor bemutatkozom és rámguglizik gyakorlatilag mindennek vége, mert azt hiszi rólam, hogy azért ismerkedem, mert anyagokat gyűjtök a következő cikkemhez, pedig ez nem igaz, sőt ezek a cikkek csak az írói fantáziám szülöttei, a haverjaimtól hallottam, szóval nem önéletrajzú ihletésű dolgok, de menet közben én is rájöttem, hogy szórakoztató hazudni, majd elmegyek kérek egy feloldozást. Ja basszus, nem is járok templomba, ahh, még sem jó ez a sok hazugság, hiszen sokkal praktikusabb őszintének lenni, hiszen így nem kell emlékeznem rá, hogy kinek mit mondtam, sőt, mit írtam itt ebben a kicsit nyersen őszintére sikerült cikkben…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez