Mit utálnak a férfiak legjobban a nőkben?
STALKING: A betegesen féltékeny magánnyomozó, akinek mindig tudnia kell, hogy merre jár, mit csinál, kivel van. Meg persze a jelszavakat is át kell adni, és a telefont is bármikor átnézheti, caps lockkal üvölthet a nőnemű általános iskolás osztálytársakkal, ha a Facebookon hozzászól a birtokolt férfiú státuszához. Mondjuk így végiggondolva ez a legkevésbé sem csak női dolog, de attól még hihetetlenül irritáló. Előbb-utóbb úgyis belekergeti az embert valami rosszaságba, csak hogy neki legyen igaza.
DIÉTA: Én abban a régimódi elméletben hiszek, hogy amelyik nő imád enni, az tudja élvezni az életet, és a szexet. Elég sokszor el is hangzik ez a tesztkérdés első randikon, úgy látszik ez a nullás méret kultusz elővigyázatossá tette a férfiakat. Senki nem akar egy salátaleveleken élő, folyton éhes és frusztrált nőt, aki társaságban is csak tologatja körbe a tányérján a kaját. Szerintem a hímnemű többség inkább pár plusz kilót választana.
ÖNBIZALOMHIÁNY: Elég buta szituáció tud lenni, amikor a ‘De gyönyörű vagy ma!’ és hasonló bókokra egy ‘Áh, dehogy is, nagyon nem.’ a válasz. Mármint érted, ezek után ki mondana neked bármit is? Vannak nők akik elvárják a folyamatos pozitív visszacsatolást, kizsarolják a bókokat, és próbálnak ebbe kapaszkodva valami önképet kirakózni, miközben folyamatosan árad belőlük a panasz, az önbizalomhiány, és a negatívum. Legyünk inkább nők tartással, legyen mire bókolni. Nem várhatjuk el, hogy bárki hosszú távon vívja a szélmalomharcot, hogy meggyőzzön róla hogy szép és jó vagy. Nem az ő dolga.
KÉSÉS: Kicsit komplexebb egy nő számára az indulás előtti elkészülés folyamata, és időbeosztási és tájékozódási készséggel sem vagyunk túlzottan ellátva, de azért próbáljunk már meg nem 20-30 perccel később érkezni. Teljesen korrekt lenne, ha meg sem várna.
RAJONGÁS: Próbálok nem tinilányokra asszociálni, de hát előfordul hogy az ember felnőtt fejjel is kicsit túlzásba viszi a ‘fangirling’-et. Viszont ennek nem csak az aranyoson túli infantilis része kiábrándító, hanem kifejezetten degradáló egy férfire nézve, ha a barátnője folyamatosan félmeztelen David Backhamekkel teszi tele az idővonalát. Ez soha ki nem mondott komplexusokat szülhet.
ÁTALAKULÓMŰVÉSZ: Furcsa női szokás kevésbé erős egyéniségeknél, hogy a megismerkedési és kezdeti fázisban teljesen rugalmasan alakul olyan irányba, hogy összeilleszthető legyen a férfival. Elhagy és felvesz dolgokat, úgy beszél, úgy öltözik, úgy cenzúrázza a történeteit, hogy jó benyomást tegyen, aztán szép lassan kibújik a szög a zsákból, és elkezdődik a káosz, hogy akkor mi az igazi, és mi nem. Jézusom.
KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA: Részemről bevallom, ez teljesen reálisan a legidegesítőbb női szokás. Minden gondolat, felvetés, és beszélgetés legvégére ugrunk, és levonjuk a következtetést, és kizárólag az ahhoz vezető utat vagyunk hajlandóak problémamegoldásként elfogadni. Jaj.
MÁS NŐK: Mi nők nőknek öltözködünk, nőkkel rivalizálunk, nőkkel klikkesedünk, nőkkel barátkozunk, nőket szemlélünk az újságokban és a neten, és folyamatosan, minden alkalommal, mindig mindenkit kritizálunk. Itt a probléma helye az, hogy ha ezt a hozzánk tartozó férfi társaságában tesszük, nyilvánosan pikírt megjegyzéseket téve. Nem olyan borzasztóan nehéz beismerni hogy egy nő szép, vagy szebb nálunk, és még ha kígyóként sziszegünk is rá, akkor is rá fog vándorolni a férfink szeme, mert ez van és kész. Így vannak programozva, semmit nem jelent. Inkább tanuljunk meg együtt élni vele, mint így kiélni a komplexusainkat, ebből még senki nem jött ki jól.
FÜGGŐSÉG: A társfüggőség egy dolog, de az életképtelenség végképp túlzás. Lehetünk szélben hajlongó kecses gyöngyvirágok, de ne legyünk teljesen egy férfira utalva. Nem árt megtanulni hogy kell bánni egy csavarhúzóval, kit kell hívni ha lerobbant az autó, vagy növeszteni egy kis karizmot, hogy ne kelljen jajveszékelni, és lépcsőnként megállni egy karton ásványvízzel. Senki nem szeretné, hogy élete párja kisgyerekként kezelje, vagy nézzen rá, elég bizarr lenne.
CSÚNYA ANYAGIAK: Szerintem az első pár randin illik a lovagnak fizetni, hiszen meghívásról beszélünk, de ezt nem lehet rutinná tenni. A túlzottan anyagias nők borzalmasan taszító lények, nem is csak mert szőnyeg alá söprik a tényt hogy rászorulnak, és szimplán elvárják hogy csodásan legyenek tartva, csak azért mert ők maguk csodásak, de azért is, mert képtelenek bármi valódi dolgot értékelni az életben egy idő után, és mindig lesz akire irigykednek, és akinek több van mint nekik. Ne próbáljon meg egy férfi sem kielégíteni egy ilyet, nem fog menni. Tudjátok hogy szól a mondás: bármilyen gyönyörű a nő, valaki valahol baromira unja dugni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez