Napok, amelyeken a pihenést megzavarták a gondolatok
S hiába minden rossz érzés, a félelem, a rettegés, a bizonytalanság, már tudom, hogy pont ezek a csupaszív emberek, bármennyire is bosszantóak olykor, mindig igaz szívvel álltak ki értem, és a szeretet minden erejével arra törekednek, hogy segítsenek boldoggá tenni az életem. Tehát nem vagyok egyedül. Támaszaim vannak, akik felbecsülhetetlen értékként ragyogják be a napjaim. Nem engedik, hogy elnyeljen a depresszív orkán.
Újra tudok már támasza lenni én is másoknak, a barátoknak, a családtagoknak. Még ha nem is vagyok még túl erős, de már elkezdtem a régi önmagamként létezni és élni. Bölcsebb lettem, mert már tudom, hogy az igaz barátok azok, akik akkor sem tűnnek el az életemből, amikor nekem van szükségem a pátyolgató szeretetre.
Egy pihenésre szánt napom végén kisírt szemekkel gubbasztottam a kanapén, és hagytam, hogy a lelkemben felpattanó parázs, tűzzé duzzadjon, s erőt adjon a harchoz.
Tudom, hogy mostantól minden reggel célokkal indulok neki a napnak, az életnek.
Talán pont az ilyen elhatározásokért nem hagynak pihenni a gondolatok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez