Ne érd be morzsákkal!
Bűntudat
Első körben azt hiheted, hogy te rontottad el, biztosan benned van a hiba. Megkérdőjelezed azt is, amiben eddig legalább biztos voltál. Így szép lassan aláásod az önbizalmad, majd az önértékelésedet is. Szánalmassá válsz, akit méltán aláznak a porba. Elindulsz a lejtőn, hogy aztán a végére már magadat is egykori önmagad árnyékaként lásd… Idővel mindenért bocsánatot kérsz…
Gyengülés
Életed fókusza a másiknak való megfelelés lesz. Még ha el is határozod, hogy nem nézel rá az üzeneteire, távolodsz tőle, az érzelmeid mégis hozzá kötnek, ő pedig egyre inkább hízik ebben a figyelemben és energiában. Amikor azon töprengsz, hogy miként működik, amikor naphosszat róla gondolkodsz, és az ő életét éled, amikor Őt akarod megérteni, megszerelni, elengedni, akkor még mindig hozzá vagy kötve és őt táplálod az energiáiddal. A sajátod pedig csak egyre fogy. Már lehet, hogy a morzsa sem kell, és már nagyon éhezel, mert nem leltél rá a valódi táplálékra.
A valódi táplálék
Ahhoz, hogy ne külső forrás által lakjunk jól, magunkban kell meglelnünk a jólétünk forrását. Ez első körben nem lesz könnyű, mert hosszú ideig arra szoktattuk magunkat, hogy kifelé figyeljünk. Arra idomítottuk magunkat, hogy jók legyünk akkor is, amikor benn farkasként üvöltöttünk volna. Be kell ismernünk, hogy rászedtek, csapdába estünk. Foggal és körömmel, utolsó erővel ki kell kaparnunk magunkat a csapdából. Vonyítani, ásni, gondolkodni és kijutni.
Elharapni a köteléket és futni, vissza sem nézni.
Élvezni a futás közben beléd szálló erőt, a tested melegét, az izzadságcseppeket, a kócos hajad, az őszinte könnyed és nevetésed. Ez vagy te, a „farkasokkal futó” természeti nő, aki végül úgy döntött, hogy szabadon jobb, mint egy álomhoz ragadva, erőt vesztve, morzsákkal beérve. Mindannyiunk magában hordozza a dzsungelét, az ősi, szabad, zabolátlan természetének erejét.
Semmi nem szebb, vonzóbb bennünk, mint erre az erőre épített megadás, a szerelembe dőlés, amikor erre a megadásra, az odaadásra belső hangunk, az éberségünk igent mond. És ez az Igen a saját magunkkal való őszinte kapcsolódáson nyugszik. Szeretni, hinni magunkban a végsőkig és bizonyosan!
További írásaimat a Facebook oldalamon illetve az Instagramon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez