Nem adhatom fel
Átsírt éjszakák, néha nappalok, sokszor már könny sem jött ki a szememből annyit sírtam, és aztán jött az a bizonyos pozitív fordulat. Kezdtek jóra fordulni a dolgok körülöttem. Kezdett jó kedvem lenni, és hittem, bíztam benne, hogy ettől kezdve csak jó dolgok fognak velem történni. Szárnyaltam, felpörögtem, mentem előre ezerrel. Aztán egy nap megint azon kaptam magam, amikor is eldöntöttem, hogy költözöm, hogy normális vagyok én? Hiszen már megint itt tartok. Doboz-doboz hátán. Kis szatyrok, nagy szatyrok, ez nem fér bele ide, az nem fér bele oda, és még csak a szobát kezdtem el…hol van még a konyha, fürdő. Káosz volt a köbön.
A kiutat persze megint nem láttam. Pedig akkor kellett volna igazán boldognak lennem, hiszen egy új élet felé indultam el, de csak azt éreztem, hogy szétesik minden körülöttem. Az idő ellenem dolgozott. Ezt addig hagytam, addig a pontig, amikor is már magam is kezdtem besokallni. Akkor ugyanis eldöntöttem, hogy kész, vége, nincs több sírás, igenis jobb lesz minden. Jobbá tudom tenni. Lehet több időbe telik majd, nem baj, hisz nem sietek sehova…”türelem, rózsát teremt”…és akkor a rózsa nálam is kinyílt végre.
Végre kezdtem hinni, újra bízni abban, hogy igenis a káosz el fog tűnni, örökre az életemből. Tudom, nem lesz könnyű, de nem kell hozzá semmi más, csak KITARTÁS, AKARAT, TÜRELEM. Amit pedig eldöntöttem, és ezek nemcsak szavak, így is lesz, a legfontosabb, hogy nem adhatom fel. SOHA!”
Ahogy te sem! Hidd el, mindenki életében vannak időszakok, amikor csak a zűrzavar van körülötte, a feje tetejére áll minden. Ilyenkor nem szabad feladni. Ha mégis elgyengülnél, gondolj arra, hogy könnyebb lesz-e, ha hagyod magad körül a dolgokat kisiklani, nem érdekelve mi lesz a vége, vagy felállni, és eldönteni, hogy jobbá teszed az életed, és elsöpröd az életedből a káoszt örökre, megtakarítva az utat a jónak, a boldogságnak, az örömnek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez