Nem kellenek többé a hazugságaid
Tudod, bár azt mondtam, hogy sosem tudnék igazán haragudni rád, most mégis megteszem. Mert le akarlak zárni, és te végre hagyod. Nem keresel, pedig azt mondtad, hogy különleges vagyok neked, és én kicsit még most is elhiszem. Mert kapaszkodom ebbe a mondatba, mert el akarom hinni neked, leginkább magam miatt. Mert el akartam hinni, hogy végre komolyan gondolsz valamit, amit kiejtesz a szádon, hogy nem csak úgy egymás után teszed a mondatokat, mint valami agyament Scrabble-ben.
„Szeretlek. Te vagy a legfantasztikusabb. Te vagy a mindenem. Sosem tudnék így szeretni mást. Hiszen tudod, hogy te vagy az első.”
Minden, amit nem csak hallani szeretnék, de érezni is.
„Nem tudom, mit akarok. Neked jobban kellek. Van valami, amiről beszélnünk kellene. Beszélnünk kell. Legyen vége. Az a baj, hogy nem vagyok szerelmes.”
Minden, amit sosem akartam hallani, de titkon éreztem.
Persze néha szeretném komolyan elhinni, hogy engem látsz a legszebbnek még ébredés után is, amikor gyűröttebb vagyok, mint a lepedő, néha tudom, hogy így is gondolod. Csak szeretném, hogy ne feszüljön minden mondatod és cselekedeted egymásnak, szeretnék önfeledten és kérdőjelek nélkül hinni neked. Hogy nem csak játszol a szavakkal. Hogy nem csak játszol a lelkemmel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez