Szenvedélyek
Talán nem is fogod soha, Nekem legalábbis biztosan nem, de én bevallom, hogy szeretem benned az őserőt és szeretem benned azt, hogy mindennek ellenére is tisztán látlak. Vannak emberek, akik sosem fogják megérteni miért is vagyunk mi mások egymás számára, de te és én pontosan tudjuk és ez éppen elég is. Ahogyan azt is, hogy miért fogjuk mindig csak üldözni egymást, mert túl erősen küzdünk egymás ellen. Túl erősen ahhoz, hogy az egyikünk engedjen a másiknak és hagyja, hogy betörje, mert mindketten vadászok vagyunk és a vadász nem adja meg magát a vadnak soha, de ettől vagyunk egymásnak fontosak. Ettől lett biztos számunkra, hogy mindig tisztelni és szeretni fogjuk egymást, és ezért van az, hogy úgy vonzódunk és kapcsolódunk, hogy vágni lehet a levegőt, ha egy térben vagyunk. Félelmetes dolog ez, mintha folyamatosan egy kitörő vulkánon állnánk, mert nem tudtam, hogy ennyire szenvedélyes vagy, ahogy azt sem, hogy idáig jutunk. Hogy ennyire magával tud ragadni engem is a szenvedély, ami bennem van és ennyire messzire dob minket a valóságtól.
Szerelem és szenvedély, amit érzek, mikor veled vagyok... és sosem bánom, mert az ilyen ritka pillanatoknak megvan a sajátos és magasztos értékük. Nem mindenki mondhatja el, hogy megéli a létező legtöbb impulzív érzést, jót és rosszat egyszerre egy pillanat tört része alatt. Miközben az eszemmel tudom, idővel jönni fog valaki az életedbe, aki teljességgel megkapja majd tőled mindezt az egészet, amit én csak a lopott percek alatt, és akkor nagyon boldog leszel, tudom megérdemled. Ahogyan én is megérdemlem az élettől a teljességet. Így válik el majd két lélek, egy közös érzéssel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez