Szerintem a házasság…
Tudom, hogy nem hangzik túl komolyan, ha valaki „Mulatságnak!” véli a házasságot. Pedig ha jobban belegondolunk, tényleg az. Egy nagy kaland, amelyben minden benne van. Egy mulatság, amelyben jól kell éreznünk magunkat. Még ha nem is minden nap minden percében, akkor is egy csodálatos kapcsolatnak kell megélni. Mert ha néha meg is haragszunk a másikra, akkor is tudhatjuk, hogy a szerelem békéje mindennek ellenére körülvesz. A házasság egy szép kis csomagolópapírral vonja körül a szerelmet. Egy masnis ajándékcsomag, amely számtalan élményt és csodát rejt.
És ez a két szerep, mint férj és feleség, már önmagában olyan fenségesnek hangzik. Mert amit ez a két szó rejt, az egy biztos kötelék szülöttje.
A házasság nem szabad, hogy börtön legyen, nem lehetnek benne láncok, és foglyok. A házasság nem rabszolgaság. A házasságban is éltetni kell a szabadságot. Mert a házasság ölelésében nem szűnünk meg két külön embernek lenni. Nem tűnnek el a saját, egyedi szokásaink, és nézeteink. Szeretet és elfogadás, a legerősebb alapokat ez a két szó adja meg. És egy jó házasságban a két ember, a férj és a feleség, még inkább ki tud teljesedni, a legrejtettebb értékeiket is ki tudják bontakoztatni. Mert inspirálják egymást.
Nos, így néz ki az én elméletem a házasságról. Hogy a gyakorlatban ezt hogyan tudom megvalósítani, átélni, azt még nem tudom. De remélem, hogy egyszer az utamba sodor egy olyan férfit az élet, vagy az univerzum, vagy valamilyen más magasztos erő, aki pontosan így gondol a házasságra: egy életre szóló, igaz szerelemmel átitatott mulatságként.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez