Talán csak Te
Én vagyok a foltos régi bögre, amin kiszivárogsz. Talán túl sok vagy nekem, vagy inkább hozzám.
Te vagy a hidegrázás, ami végigfut a gerincemen, ahányszor csak saját magával kell szembenéznie. Te vagy a marokkómban a három csíkos kék, amit mindig el akarok érni, de semmiképp nem elsőként, mert akkor mi lesz a játék örömével?
Talán te vagy minden hétfő reggeli grimasz, amit azért vágok, mert tükörbe kell néznem. Talán elmondom neked egyszer, hogy tégy, amit akarsz, én akkor is szeretlek. Talán ez fenyegetés lesz.
Talán számolnom kellett volna, hogy hányadik "sajnálom"-mal törted össze a szívem. Talán nem számít, mert mindig összetapasztod, már azzal, ahogy átdobod a kezed a vállamon.
Talán félek attól, hogy mi lesz, ha vége lesz. Talán nem akarok semmit tudni, amit nem olvashatok ki a háromnapos borostádból. Talán csak te leszel az, aki ezt meg tudja fejteni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez