Tükröm-tükröm mond meg nékem, ki lakik most az én elmémben?
Sokszor nem tudunk ezekbe a tükrökbe jól belenézni, vagy nem is akarunk. Igaz, hogy erre belül kell megérni, talán valaki még nem kész rá, nem tart ott, de ettől függetlenül mindenki kezében ott van a megoldás, hogy véget vessünk balszerencsés sorozatuknak, ha nem teszik, amit tapasztalunk. Mindenki megteheti, bármikor. Az egonak egyszerűbb önsajnálatban feküdnie, és másokat okolnia azért, amit kaptunk, de így minden maradni is fog a régiben, tennünk kell a változásért. Ha tudatosabbak, bátrabbak és főleg őszintébbek vagyunk önmagukhoz, megláthatjuk, hogy mi adtunk táptalajt és mi neveltük magunkban azt a végkifejletet, amiért most elégedetlenek vagyunk, ugyanígy, képesek vagyunk ezen változtatni is.
Nem hiba, hiszen így kellett lennie, ez a fejlődés folyamata. Az ego a káprázat biztonságában él, ezért az őt bántalmazót, sérelmezőt teszi felelőssé a saját fájdalmáért, csalódásáért. Pedig mindig bennünk van a gyökér probléma, ami csak kivetítünk a világra, a körülöttünk élőkre, ha bennünk nyomógombot találnak. Ha nem okozott bennünk érzelmi reakciót, akkor az a másikról szólt és éppen mi tartunk neki tükröt.
Egy másik ember cselekedete az övé, az ő lelkiismerete, az ő miértje. Nem ismerjük az ő keresztjét, nem tudhatjuk, mit, miért tesz. Valójában abban pillanatban, ő csak azt tette, amit a tőle telhető legmagasabb szinten éppen tudott. Azzal nem jutunk előrébb, hogy ezért átkot szórunk rá, és ítélkezünk felette, hiszen a saját önazonossága szintjén ez volt az ő jelenlegi igazsága. Egy fejlődni kívánó ember nem ítélkezik, és nem bírál akkor sem, ha úgy véli igazságtalanság érte.
A kudarc is csak egy tapasztalat volt és adomány is egyben, ha jól dolgozunk vele. Amivel foglalkoznunk kell, és amivel valóban előrébb juthatunk, ha önmagunkra koncentrálunk, és magunkat nézzük ezekben a tükrökbben. Nem a másikról alkotunk véleményt, mert nem tudjuk, hogy ő hol tart és neki mire van szüksége. Nekünk csak magunkkal kell foglalkozni, nem állandóan a külvilággal, ha felfelé akarunk haladni. Ha el akarsz veszni, magadban vessz el, abból nyerhetsz, ha a másikban, akkor csak örvénybe kerülsz.
Minden ember tette, önmagáról szól, és az övé, és ha velünk tesz valaki valami nem túl jól eső dolgot, az fájhat, normális, hogy nem jó, de nem azzal van feladat, hogy mit okozott, mit tett, és ezen a sérelmen üljünk és őt elítéljük, hanem hogy azt meglássuk, belőlünk ez mit hozott fel? Mit váltott ki? Itt a valódi tükör. A másik tette róla szól, az én reakcióm rólam árulkodik! Persze, lehet azt mondani, hogy "- de hát ha ő ezt nem csinálja.." igen.. de ha neked már ez nem lenne probléma, meg sem érint. A saját reakcióink árulkodik arról, hogy ott mélyben, még mi az, ami ki tud billenteni, ami még mindig félelemmel tölt el, ami még mindig képes megrengetni a világunkat. És hoppá, nyakon is csíptük a kis ludast, akiért le kellett merülnöd önmagad mélységeibe, akiért szükséges volt ez a tapasztalat, hogy felülírd, meggyógyítsd, és ne jöjjön veled újra szembe. Ha csak vádaskodunk, szembe fog jönni újra és újra, amíg át nem öleljük, és el nem engedjük.
Bármennyire is abszurd, a saját életem legértékesebb tükrei ezek a torz tükrök, ahol megláthattam azt, amit nem akartam észrevenni, amit nem tudtam volna egyedül, a másik nélkül önmagamban megérteni,hogy bizony ott lapult, észrevétlenül működteti és teremti magát újra és újra bennem, és így kívül is a világomban. Sokkal többet nyertem ezekből, mint bármi más önismereti kurzusból, könyvekből, mert a legtisztábban tolta magát az arcomba, hogy éppen mi van bennem, hol tartok.
Ha nagyon őszinte vagy magadhoz az ilyen torz tükrök nézésekor, és lebontod ezeket a nyomógombokat, Te is rá fogsz lelni erre az egyszerre szomorú, de felszabadító igazságra. Ezen már lehet változtatni, nem pedig a sötétben tapogatózni, hogy miért bánt az élet.Valójában nagyon sokat köszönhetünk életünk pofonosztogatóinak, ha képesek vagyunk alázattal beletekinteni az ő általuk tartott tükrökbe. Innen lehet nagyot ugrani magadért, hajrá!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez