Várjuk a szerelmet, de nem ismerjük az oda vezető utat
Persze, marad a papírforma, hiszen innentől fogva elindul ugyan a játék, de ez nem a letisztult, egymás értékeit kereső ismerkedésről szól. Ez leggyakrabban – mondjuk ki – a szexről szól. Amivel megint semmi gond, az égvilágon. Mindenki azzal fekszik le, ahol és, amikor akar, de utána ne verje a fejét a falba, mondván ő a komoly, tartalommal teli kapcsolatot kereste.
Addig, amíg nem szabjuk meg a saját határainkat és nem ismerjük a valódi igényeinket, addig könnyen zsákutcában landolhatnak a nagy szerelem után való vágyódások."
Valahol félúton a férfiak tökének és a nők tartásának elvesztésénél állunk, ami valljuk be nem egy hálás periódus. Azért azt kijelenthetjük, hogy a legtöbb ember a társát keresi. Ki így, ki úgy, de a lényeg az az, hogy vágyja a közelséget, az érzelmeket, és a társtudatot. Ellenben egészen addig, amíg nem szabjuk meg a saját határainkat és nem ismerjük a valódi igényeinket, addig könnyen zsákutcában landolhatnak a nagy szerelem után való vágyódások.
Egy ember minél távolabb jut, annál közelebb kerül önmagához. Ez az én olvasatomban pedig azt jelenti, hogy amikor elérsz arra a pontra, ahol már látod önmagad, a vágyaidat, az értékedet (mert, hogy van olyan), akkor elkezdheted listázni, hogy milyen minőségi időt töltesz el egy férfival vagy nővel a későbbiekben. Egy idő után így is, úgy is megcsömörlik a kalandvágy és elkezd munkálkodni belül a stabilitás utáni vágyódás. Ehhez pusztán idő kell, és persze jó néhány pofon az élettől. Feladni pedig kár lenne, főleg önmagadat. A neked való az tudni fogja, hogy mennyit érsz, és mit kell tennie azért, hogy megoszd vele az életed és kiérdemelje a szerelmedet, tiszteletedet. Könnyű nők ide, üres férfiak és olcsó szexek oda, az életben az önazonosság a legelső saját magunkkal szemben. Így tudsz majd teljes értékű társává válni, annak a bizonyos valakinek a számára.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez