Amíg nem kell szembeköpnöm magam

Vajon rendben van-e, hogy pár randi után azt gondolja a másik, hogy innentől rendelkezik az időmmel, a testemmel, a gondolataimmal, titkaimmal és mindennel, ami én magam vagyok? Vagy egyszerűen csak lelép, amikor rájön, hogy ezeket nem fogom két perc alatt ezüsttálcán átnyújtani neki?

Vajon rendben van-e, hogy felveszed a másik beszédstílusát, arroganciáját csak azért, mert azt láttad, hogy így könnyebb érvényesülni?

Én azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre a válasz egy erős NEM. Azt gondolom, hogy hiába kapja meg az ember sokszor egymás után, hogy jobban megéri érzéketlennek lenni, valaki olyannak, aki csak a saját céljaival törődik, én nem kérek ebből. Mert én szeretnék úgy tükörbe nézni, hogy tudom, hogy amit látok az nem csak egy maszk, hogy tudom, hogy én jól cselekedtem, és nem az én hibám az, ha nem tudom befolyásolni a másik reakcióit.

Mert nem akarok folyamatos hazugságban és megalkuvásban élni.

És ha a világ így működik, akkor állítsák meg, mert ki akarok szállni.

• 21. század élet hazugság világ

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Varga Emese