Csattan a csók
Csókok és filmtörténetet. A kettő együtt jár, immár 1896 óta. Sokan mondják, hogy a film elszakíthatatlan lett az erotikától és fordítva, de a csók, mint ennek a része bizonyosan olyan szerepet tölt be, mint például a jó mimika.
Özvegy Jonesné aligha dobogtatná meg napság a férfiember szívét. Nem tartozik az „álmok asszonya” kategóriába: duci képű, öregecske, csúnyácska. Mégis rengeteg ember csodálta, legalább ugyanennyi meg elítélte. Vagyis mindenki őt nézte 1896-ban. Egyrészt, mert Jonesné mozgott, és ez meglehetősen újszerű élménynek számított akkoriban, másrészt mert mindenki kíváncsi volt az első „parázna” képekre. A legtöbben tehát kidülledt szemmel figyelték a félhomályban May Irwin pajzánkodását, ahogy kéjsóvárnak ugyan aligha nevezhető ajka- de az ajka!- találkozik John Rice szájával.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez