Filmes enteriőrök... avagy Amelie Poulain csodálatos lakása

Történetünk főszereplője Amelie Poulain, egy párizsi kis lakásban éli - a saját maga által gondosan felépített, és biztonságos fantázia-elemekkel jól kibélelt - szingli-életét...

...míg egy nap, az egyik meglazult szegélycsempe mögül egy hajdalvolt kisfiú féltve őrzött kincses dobozára nem bukkan.

Azt hihetnénk, hogy innentől a film arról szól majd, hogyan juttatja el a ma már meglett korú nagypapához a ládikát, de nem csak, sőt, valami megváltozik, és Amelie addig csendesen folydogáló, elszigetelt élete totálisan felbolydul... jönnek a titkos akciók, nyomozás, egészen a szerelmes happy end-ig.

Párizsi romantikus lakáskáról sokan álmodozunk... a film után meg különösen egy efféle cukiságról... nézzük hát meg, Amelie hol is él pontosan.

Az első dolog, ami kitűnik a színek közül, az a sok-sok narancs, ami a meghitt - Jean-Pierre Jeunet mester, a rendező által gondosan odakomponált - tompa fényű kislámpák miatt inkább tűnik pirosnak...

... de ellensúlyként két jelenetben is találkozunk egy-egy kék lámpával.

Kék a pirosban: azon túl, hogy azt jelzi, francia filmmel van dolgunk... gyerekszobai/furafelnőtti hangulatot áraszt, főleg a további, egyedi kiegészítőkkel:

beszélő malacka-lámpa és egymással diskuráló fura festmények, amelyeket a német Michael Sowa festett... fűzöld televízió.

Az előszoba színvilága a nappali és a háló hangulatához passzol, igaz, itt egy fokkal markánsabb a minta, de ez szinte fel sem tűnik...

A lakás egyetlen hétköznapi, megszokottól nem eltérő helyisége a fürdőszoba, és bár egy fiatal felnőtt (23 éves) nő a főszereplő, ez mégis nagymamás, ... viszont, ha belegondolunk, a cselekmény szempontjából pontosan innen indulnak a bonyodalmak :)

A konyha: ofkorsz még egy vörös fal befigyel, a többi sárga-piros-mesemesemátka-óriáscsempés, ill. van egy, a ház udvarára nyíló ablaka: a párkányon cuki fűszernövények és doromboló cica...

... és a nappali felé praktikus ételkiadó-ablakocska.

Mindent egybevetve: a lakás hangulata bár furcsán barátságos-kuckós, és
tele van meglepetésekkel, művészi és különc kiegészítőkkel, a
tapéta-választás pedig gondolkodásra készteti az embert: miért nincs
nekünk is olyan, a puszta fehér falak helyett?