Lehetetlen gasztronómia: Hogy nem haltak éhen a németek?
Persze nem kell megijedni, van értelmesebb kolbászuk is. A blutwurst-nak, - magyarul a roppant találó - véreshurkának már jóval "emberibb" színe van. A hurkát sertésvérből, zablisztből, szalonnával, és tájegységenként eltérő fűszerezéssel készítik.
A darált sertés- és marhahúsból készítik a Cervelatwurstot, nem túl erős ízesítéssel, Elzászban pedig a hagyományos, intenzív ízű, enyhén füstölt, fűszeres sertéskolbász dívik. Észak-Kelet Németországban, javarészt szláv hatások érvényesülnek. Errefelé tradicionálisnak számítanak a csülökfajták, így a berlini Kasseler. De nekik is van virslijük (Bockwurst) és húspogácsájuk (Bulette). Észak-Németországban, a tengerparti vidékeken népszerűek a halételek, de a folyami vizek lakóit is előszeretettel fogyasztják: különösen a csukát, fogast, pisztrángot (ahol van).
Nem szabad elfeledkezni Türingiáról sem, mivel innen származik a német kulináris örökség egyik legjelentősebb darabja, a Türingiai kolbász. Marhából és sertéshúsból egyaránt készítik, nem számít különösen kuriózumnak, körülbelül olyan elterjedt, mint nálunk a pörkölt.
Említésre méltó a német pékáruk minősége is. Nyilván a kolbász hatására, nagyon sokféle kenyér, zsömle, kiflifajta van szerte az országban. Nagyon népszerű a rozsból készülő Pumpernickel, az egész magos Vollkornbrot, vagy a Mischbrot. Hagyományosnak a német nyelvterületen a barna- és feketekenyér-fajták számítanak, de gyorsan terjednek a könnyebb, fehérkenyerek is.
Tejtermékeik minőségére csupán egy adat is elég, ők a világ legnagyobb sajtexportőrei. Legjelentősebb sajtjuk, a köményes harzi pogácsasajt, savanyú tejből készül (a lila tehén svájci találmány, mielőtt valaki összekeverné).
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez