Sumi Tra My Nguyen, a formabontó divattervező
Ez már az inspiráció kérdése is. Nagyon sokan a tervezés során főleg az utcáról merítenek, „nyitva tartják” a szemüket. Valljuk meg, Budapest azonban erre nem a legmegfelelőbb terep. Vagy inkább merítesz a művészetekből, festészetből, kortárs művészetekből, zenéből?
Nyitott vagyok. Én abban a fázisban vagyok, amikor begyűjtök, feldolgozok magamban, aztán reflektálok. Attól függ mi a koncepció. Ha a koncepció haute couture, legyen hordhatatlan, legyen látványos, akkor az számomra hatalmas kihívás, abba nagyon bele tudom élni magam. De ha hordhatóság a cél, akkor nem csak a saját stílusomat fogom belevinni.
Tavaly, 2010 tavaszáig még a MOME-nál voltál, most passzívon vagy. Terveztetek előre?
Feladattól függ. Van, amelyik anyagot igényel, ott „anyagra dolgozunk”, van, ahol szerkezetei feladat. Itt szabad kezünk van, bármit csinálhatunk. Aztán a tanár eldönti, hogyan értékel… Persze nem mindig a jegy a legfontosabb. Őszintén szólva az elején még úgy voltam vele, hogy a tanárnak is tervezek, meg magamnak is. Ha egy művészeti egyetemnél vagy, akkor Neked a saját utadat kell bejárnod, nem csak mások elvárásait. Szakmailag természetesen maximálisan hallgatok a tanárainkra.
A stílus persze más, de azt alakítani is lehet. Volt ilyen törekvés?
Nem, nem. Viszont érződik a MOME irány. Ez egy formatervezői irány, kézműves irány. Nagyon jó. De ebből nem lehet megélni, ezért akarok Londonba menni.
London mellett más?
Franciaország, Spanyolország, vagy Olaszország. A francia nyelv a problémás, Párizs a legnehezebb.
New York nem?
Az még nem. Szakmailag London. A londoniak stílusában szeretem a precizitást, a pontosságot. Úgy vagyok vele, hogy ha most nem utazok el, akkor később sokkal nehezebb lesz, nem fogok tudni elszakadni a környezetemből.
A divatban talán elsődleges a Te környezeted… Az inspirációra visszakanyarodva mennyire támaszkodsz a hagyományaidra. Gondolok itt a vietnámi származásra.
Nagyon, nagyon. Maximálisan merítek. Különösen anyagstruktúrában. Ez egy aprólékos, kifinomult világ. Azonban a vietnámi kultúra teljesen más mint Ázsia többi része. Ha választhatnék, inkább a japán kultúrát választanám. A japán dizájn, tradíció, a divat mind rendkívül inspiratív. Az elmúlt félévben a MOME-n Japánt választottam, amikor is nekünk választanunk kellett egy népviseletet, amire anyagot gyűjtöttünk, ismerkedtem belőle A japán hagyománytisztelet is erős, van mit kutatni.
Vietnámban nincs meg ennyire?
Nincs, sajnos nincs. Vietnámban erős a koreai és francia hatás, Saigonban pedig Amerika. Augusztusban voltam utoljára. Olyan mintha két ország lenne. Ha igazi vietnámi várost akarsz látni, akkor Hanoi-t keresd fel. Vietnám kicsit mintha eltűnne.
A francia örökség?
Abszolút. Főleg Saigonban. De számomra Japán abszolút első. A jövőben szeretnék mindennél jobban Japánnal foglalkozni.
Ha jövő, akkor első teljes kollekció mikor?
Vannak terveim. Eleinte nem szeretnék semmi olyat, ami túl nagy falat lenne. Először csak egy saját honlap, fő munkák, képek, egyebek. De már tervezek egy komolyabbat, nem „csak” amolyan művészkedést. Egy 10-12 darabos kollekciót, ami nincs legyártva, de ha valakinek tetszik, akkor meg lehet rendelni.
Megkerülhetetlen. Kedvenc anyagod…
Selyem, selyem és bőr. Minden mennyiségben. Imádom keverni a kemény és a lágy anyagot.
Nem egy egyszerű feladat…
Igen, ezt mondták nekünk sokszor, ha tervezünk, ésszerűen tegyük, például lehessen tisztítani. De ez a kettő, ez roppant izgalmas nekem. A mindennapokban pedig a pamut.
Ha már Japán. Minta esetén az organikus minták, vagy épp virágmotívumok?
Virágmotívumok? A virágmotívumokkal kicsit bajban vagyok. Az a helyzet, ha valaki tervez, és a virágmotívumot úgy megcsinálja, ahogy szeretné, akkor mindenki a saját gyökeréhez húz. Alapvetően mindenki szereti a virágot. Én viszont nem szeretnék, főleg nem az elején „kommerszializálódni”. Máshol szeretném megkeresni a lehetséges megoldásokat. A virág jól bevált dolog…
Talán túl jól bevált.
Igen, túl jól. Mindenki szereti. Tehát pillangó, meg madarak, tulipánok és rózsák, hát ezeket lehet későbbre hagyni. Újat csinálni ezekből nagyon nehéz, de veszélyes is, kommerszet pedig nem kéne csinálni.
Inkább tartod magad textilképzőművésznek, mint tervezőnek?
Nem szeretem ezt a szót, hogy divattervező. Én azt mondom, hogy textil-formatervező, ipari formatervező. A divattervező jelentése itthon vagy nagyon pozitív, vagy nagyon negatív. Én nem vagyok művész. Ipar-formatervező inkább. Divattervező akkor leszek, ha cégnél dolgozok, és trendekre és trendekben dolgozok. És persze két évre előre. Ha kérdezik, akkor az egyszerűség kedvéért azt mondanám, divattervező, igen.
Az iparművész kicsit megfoghatatlan, de mindenképp pozitívabb.
Igen, sokszor nem tudják, miről beszélek. Engem úgy neveltek, hogy amit csinálok, abból meg tudjak élni. Én nem vagyok művésztípus. Szeretek több lábon járni. A pénz nagyon fontos, hiszen nélküle nem is tudnék dolgozni, amit ugye már szeretek. Ez a világ egy kicsit elzártabb. A vevőkör és a kivitelező között van egy kis távolság. A tervező személyisége teljesen más, alternatív, elvontabb. A vevőkör sokszor viszont jó értelemben sznob. Ezt a kettőt kéne összehozni, ehhez kell egy közvetítőcsatorna. A csillogás csak a szakma egy kis szelete, egyébként pedig rengeteg munka, munka, munka.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez