Kövess minket Facebookon.
Amikor lassan elbúcsúzik a tél, és lassan de biztosan beköszönt a tavasz, mindig eszembe jut az a pillanat, illetve azok a reggelek, amikor a kutyámmal séta közben még néha találkoztunk egy-egy vaddisznóval, hogy azután a következő télig visszaköltözzenek a biztonságot adó erdőbe.
olvass továbbA korabeli Budapest, legalábbis így a „Budapest retrót” ezredszer megnézve egészen más világot tartogatott. A körúti séta, a kirakatok nézegetése sok-sok apróságnak és édesanyjának volt megszokott péntek délutáni programja.
olvass továbbNoha kicsit megkésve, de megérkezett. Hideggel, hóval, mindennel, ami egyszerre szép és néhol kellemetlen. Stingtől olvastam, hogy az a szép a télben, hogy a gyárvárosokat is gyönyörűvé varázsolja. Éljünk akár a városban, kár vidéken, vagy éppen hegyvidéken, az énekes nem téved.
olvass továbbPersze újabb, immáron megszokott logikai bukfenc a cím, vagy talán különféle kulturális terek találkozása, mégis érdemes elidőzni, legutóbbi Sárik Péterrel folytatott magánbeszélgetésemnél. Azt taglaltuk, hogy miképpen is lehet valaki elismert a maga területén, természetesen sokadszor Maradona példáját említettem, mint olyan zsenijét, aki szerette azt amit csinált, és ezt mindenki azonnal megérezte. Zenei és emberi hitelességről beszélgettünk, amikor is a remek zongorista megosztott velem egy történetet.
olvass továbbMint arról már nem is olyan régen beszámoltunk, február harmadika és ötödike között a Szabadság téri Mangalica fesztiválon a remeknek ígérkező gasztronómiai élmény mellett a lehető legjobb muzsikákat választotta a szervező.
olvass továbbFilippo Ongaro - Úgy egyél, hogy jól legyél - Korszakalkotó szemléletváltás a táplálkozásban (HVG KÖNYVEK)
olvass továbbTegnap reggel egy galamb repült be a Ferenciek terén az aluljáróba. Nem találta helyét, majd egy rövid légtérbeli sasszé után leült a mozgólépcsők közti részre és figyelt. Nem értette láthatólag, hogy ki hová, és miért le és fel, és miért itt lent. Nem tudom, hogyan alakult további napja, biztosan megtalálta a kijáratot.
olvass továbbPersze nem egyszerű arról írni, amiről már szinte mindent mindenkinek és a világ mindkét felén, illetve akkori felén elmondott. Most, amikor már csak egy oldal létezik, annak is Huntington szerint a végénél járunk, egészen másról szólhat, illetve jelképként segíthet mindenkinek, aki nem csupán a korszakról, hanem egy világképről óhajt tudomást, vagy éppen már nem tudomást venni.
olvass továbbAmikor a swing, a nagyzenekar, és a popból ismert, de valójában minden stílusban megfordult, és mindenhol tökéleteset alkotó stenkművész találkozik, abból bizony csak és kizárólag értékes dolgok születhetnek.
olvass továbbHogy miképpen tudunk világnyelveket, anélkül, hogy szótárakat böngésznénk, első hallásra nem könnyű elgondolni. Azonban ha jobban kinyílunk, talán megérthetjük, mekkora tudás birtokában vagyunk. Elég benyomni a playt, és ugyanazt halljuk, talán a szívünk is ugyanúgy dobban, ahogyan bárhol máshol a nagyvilágon. Fábián Juli zenéje élmény. Járjunk a Föld bármely táján, ez a muzsika ugyanazt jelenti.
olvass továbbNem tudom pontosan, hol döccent meg a szekér, vagy hol döntött úgy a világ, hogy megálljt parancsol. Talán nem divat figyelni a kényelem miatt, talán elszoktunk a legegyszerűbb dolgainktól, és nem merünk hinni sem a természet erejében, és lassan saját erőnkben sem.
olvass továbbNem véletlenül, visszatekerve kezdi. Ha figyelünk a végén egy megoldás, illetve egy kiindulópont megvilágosodva. A mélypont, és a fogyasztás előre vetítve mindazt, amiben most élünk, ahová csak most jutottunk.
olvass továbbValamiért nem akar esni a hó. Lehet, hogy egy tudományos kísérlet alanyaiként várjuk a telet, ám mivel ugyan nem vidáman, de mégis visszafogtuk a fogyasztást, elmaradhat a nagy tél. Lehet, hogy csupán kitolódnak az évszakok időhatárai, vagy egyszerűen csak változik, aminek változnia kell, vagy szokott.
olvass továbbKortalan remekművek, amelyek segítenek egy szomorú világban. John Steinbeck: Egerek és emberek
olvass továbbKorosztályom meghatározó élménye a Star Wars trilógia, ami azóta megduplázódott, és noha minden bizonnyal nem jelent annyit, mint annak idején nekünk, tanítómesterül szolgálhat szinte minden szituációban.
olvass továbbAmikor a Széchenyi-hegy tetején laktam, és minden reggel az ébredező várost figyeltem, ritkán vettem észre, illetve talán nem is figyeltem, hogy mennyire áttetsző a levegő. Hogy mennyire tiszta, mennyi benne az éltető oxigén, és mikor van jó kedvünk egyszerűen attól, ami miatt élhetünk, és amiért talán éppen ide teremtettek minket.
olvass továbbA plázában sokan, azután egy évvel később kevesen. Hogy miért, miért nem, nehéz eldönteni. Talán a félelem, talán a kisebb lendület, vagy a takaró és a nyújtózkodás.
olvass továbbHa egy film Budapestről indít, máris megdobban az ember szíve, persze ha van ideje lüktetni, illetve van esély túlpörögni a vásznat. Persze totális képzavar, ha nem filmben lennénk, de aki rajong a megfoghatatlan összeesküvésekért, annak a sorozat előző darabjai is ott sorakoznak a polcán.
olvass továbbMa a városban járva, fülemen a Peet Project Grown Up-ja tizedszer, végtörlesztéses plakátok, szomorú, megfáradt emberek, minden olyan szürke, amilyennek ebben az időszakban lennie kell.
olvass továbbÉrdekes és talán nem is megszokott decemberben az esős éjszaka. Valójában manapság semmi sem megszokott, illetve talán nem elég kényelmes. Mintha a világ egyszerre szeretne megújulni, miközben gondosan ügyel arra, nehogy az egyensúlytalanság győzzön.
olvass tovább
