A Mackóember
Erdő mélyén, a porhanyós földben ott hever a nagy mancs nyoma. Tekintélyes mancsnyom. Körvonalai határozottan húzódnak a világ azon szegletén, ahol kitépte a szívemből a könnyfacsaró giccses, ugyanakkor klasszikusan lírai szerelmet a Mackóember mancsa. Ő volt, akinek ölelő karja egyszerre volt baráti és szerelmi, nyugtató és zaklató, amolyan földöntúlian jó.
olvass tovább