Boldogság minden áron?
Boldognak kell lenni, és pont. Gyöngyöző homlokkal loholunk a boldogság nyomában, izzadt kezünkben görcsösen szorítva a lyukacsos lepkehálónk.
olvass továbbBoldognak kell lenni, és pont. Gyöngyöző homlokkal loholunk a boldogság nyomában, izzadt kezünkben görcsösen szorítva a lyukacsos lepkehálónk.
olvass továbbNem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.
olvass továbbNem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.
olvass továbbGenerációs különbségek? Talán ezt is lehetne mondani, de sajnos az igazság az, hogy nem korfüggő az, hogy valaki mennyire gerinces, vagy sem. A mai, modernkori társadalom ki kell mondjuk, sajnos eljutott oda, ahol semmit, de szó szerint semmit nem számít a korrektség, és a tisztelet.
olvass tovább„Tegnap a lányok azt mondták, Anna azt tervezi, elköltözik a pasijától, úgy tűnik, szakítás van a levegőben, mondjuk nem értem, hogyhogy csak most jutottak el idáig, már tavaly is milyen veszekedést csaptak a szilveszteri bulin – állítólag. Ja, meg azt is hallottam, hogy Norbi is már a sokadik nővel csalja szegény barátnőjét, tudod azt, aki vidékről költözött fel nemrég, elég kis magának való lány, lehet ez volt a baj, bár annak a férfinak se voltak soha hosszú életű kapcsolatai…”
olvass továbbMegtagadni a megtagadhatatlant és elárulni, ami szent. Ez a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet egovezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely igyekszik a fényesség és teljesség felé.
olvass továbbA nők bonyolultak? Igen, talán azok. Minden nő egy külön egyéniség, ettől olyan vonzóak és érdekfeszítőek. Vajon a cél az volna, hogy ezen a világon te legyél a legsármosabb, az összes női szívet rabul ejtő személy? A titok nem ebben rejlik.
olvass továbbMostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon min múlik két ember kapcsolódásának a kimenete. Vajon mi határozza meg azt, hogy ez valódi-e vagy csupán csak egy megálló, ami után felébredünk és rádöbbenünk, hogy a felépített kép csak a mi fejünkben létezett?
olvass továbbNem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
olvass továbbNem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.
olvass továbbEltelt annyi idő, hogy tisztábban lássam a képet. Eltelt annyi idő, hogy megértsem, az életben nem mindig azt kapjuk, amit remélünk. És főleg eltelt annyi idő, hogy azt is tudjam, ami igazán fontos volt, az akkor is az marad, ha már nincs velünk.
olvass továbbAnnak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás és a motiváció hívei erre egyértelműen harsány igennel válaszolnának még mindig meglepően sok ember küzd az érdemtelenség érzésével. Ennek természetesen az az oka, hogy önmagunk alkalmatlanságának, leértékelésének sebe mélyen van bennünk és a pozitív megerősítések mondogatása ennek a szintnek a gyógyításához már nem elég.
olvass továbbNehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.
olvass továbbOlykor úgy tekintünk az életünkre, mint egy soha véget nem érő utazásra, amelynek minden percéből ki kell nyernünk a boldogság, az élvezet, a szerelem minden létező formáját. Kicsit engedünk a dolce vita érzésnek, az édes életnek, az élvezetek hajszolásának, és nem gondolunk a holnapra, mert a jelent akarjuk a végtelenségig kifacsarni.
olvass továbbMég évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass továbbÜres reggeleken, megrémítő a magány. Kávét kortyolva az ember megijed attól, hogy mégis mi vár rá. Túl néhány hosszú kapcsolaton és időszakos kalandon, vágyakozunk valami olyan után, ami mellett végre megállapodhatunk.
olvass továbbMindannyiunk életében vannak és lesznek olyan találkozások, melyekről sokszor azt mondjuk, nem volt megfelelő, hiba volt. Keressük a válaszokat arra, hogy miért nem találjuk az utat a férfiak lelkéhez. Nem értjük, hogy miért olyan sok az általuk okozott csalódás. De valóban így lenne ez? Ők okozzák a csalódást?
olvass továbbSokan azt gondoljuk, könnyű a férfisors, de abba nem gondolunk bele, hogy míg mi nők, bár sok dolgot másképpen, hitünk szerint mélyebben élünk meg, addig egy férfi ugyanezt képes átélni, átérezni, csupán azzal a különbséggel, hogy ők nem mutathatják olyan könnyen a világ felé fájdalmukat.
olvass továbbMunkám során nagyon sok emberrel találkozom, és természetemnél fogva rengetegen osztják meg velem az életüket. Az utóbbi idők leggyakoribb témájává kúszott elő, gyakorlatilag a semmiből, a szexualitás témaköre, ami mellett szó nélkül nem mehetek el.
olvass továbbIlletve csak akkor, ha tudod, hogy nemsokára felveszed a kabátod es elmész, rágyújtasz egy cigire és olyan kifogást fújsz ki, amit még nem használtál el. Kérlek, azt add nekem.
olvass tovább