Egyedül
Olyan sokszor voltam az, aki hinni akart valamiben, amiről csak az idő igazolta be, hogy hamis illúzió volt. Érezted már azt, hogy igazán egyedül vagy? Csak Te és a lecsupaszított gondolataid?
olvass továbbOlyan sokszor voltam az, aki hinni akart valamiben, amiről csak az idő igazolta be, hogy hamis illúzió volt. Érezted már azt, hogy igazán egyedül vagy? Csak Te és a lecsupaszított gondolataid?
olvass továbbAhogy öregszünk sokan nehezebben tudunk barátságot kötni a tükörrel. Őszülő hajünk, ráncosodó bőrünk sokszor visszás érzéseket kelt bennünk. Azonban a jó hír, hogy ideggyógyászok megtalálták a módját az öregedési folyamat lassításának.
olvass továbbEgy párkapcsolat kezdetétől egészen a végéig az ember sok változáson megy keresztül. Megismerkedik önnönmagának egy másik részével, átéli azokat az érzéseket, amelyeket másokkal eddig még nem tudott, kompromisszumokat köt a párja érdekében, képes az Ő kedvéért változtatni is, ha (tényleg) szükséges.
olvass továbbA szerelem, furcsa dolog. Csupán egy szó mely önmagában, mit sem ér. Viszont ha érzelmek társulnak hozzá, a legmagasztosabb érzések birtokosa leszel. Egyesek szerint a szerelem pusztán illúzió, míg mások folyton kergetik az érzés végtelen hatalmát. Egyesek átkozzák, s menekülnek előle, míg mások ódákat zengnek róla, illetve általa.
olvass továbbSokszor gondolok rád. Ránk. És mindarra, ami lehetett volna közöttünk. Aztán felidézem a kételyeket, a miérteket és a tekintetedet. Amikor hozzám beszéltél, de gondolataid egy másik nő felé haladtak. Magabiztosabban, mint felém.
olvass továbbFelébredsz, az órára pillantva látod, hajnal van még. Fel kellene kelned, de ehelyett csak arra gondolsz, hogy megint egy „még egy” nap. Nem tudod, hogy akarod-e, csak azt, hogy muszáj. A szemeid még lehunyva, de máris érzed, ahogyan dübörögni kezdenek a gondolatok a fejedben és az érzések a szívedben. Az érzések, melyek nyughatatlanul, újra és újra előtörnek.
olvass továbbHallottak a Balin tartott kegyetlen kakasviadalokról? Most pont úgy érzem, hogy egy ilyen viadal dúl a lelkemben. Kegyetlen, brutális, és vannak, akik élvezik. El tudják képzelni, hogy milyen törést jelent az ember életében azt átélni, hogy akiben hittek, akivel együtt álmokat szőttek és éltek meg, az újra és újra fájdalmat okoz?
olvass továbbAnnyira dühösek vagyunk. Annyira dühösek vagyunk egymásra. Szétfeszít minket a vágy arra, hogy közelebb kerüljünk, de ez az átkozott düh csak egyre távolabb taszít.
olvass továbbNekünk, férfiaknak az érzéseink feltárása nem egyszerű feladat. Néha szavakkal nem is, de igyekszünk tettekkel kimutatni azt, hogy mi az, amit érzünk. Így néz ki ez abban az esetben, ha beleszeretünk egy nőbe.
olvass továbbFutok. Állva, egyhelyben, csendes üvöltéssel, könnybe lábadt szemekkel, arcomon derűvel. Adok, adok, és adok. Elfogyok. De tényleg adok? Vagy csak úgy teszek? Valójában a töredékét sem mutatom meg annak, aki vagyok. Még csak nem is adok, és kapni sem akarok.
olvass továbbJóllehet, manapság sok minden másképp működik, mint anno, de a világ megváltozásával nekünk is alkalmazkodóbbá kell válnunk és fel kell vennünk a ritmust. Vannak azonban dolgok, amiket nem tudunk szabályozni. Ilyen az, amikor a harminchoz közeledő nők megérzik a szelét a családalapítás sürgető időszerűségének.
olvass továbbAzért vagyok egyedül - mondhatnám - mert ez így jó nekem, de ez elcsépelt hazugság, a külvilágnak tett magyarázat lenne csupán és régen talán ezt mondtam volna. Ma már azt mondom, mert most ezt választottam. Nem igaz, hogy nem vágyom én is az ölelésre, nem vágyom szerető, viszonzott érzésekre, gondoskodásra, közös programokra, esténként közös vacsorákra, és nem alkalmi légyottra. Nem igaz, ha azt mondom, nem fáj olykor a magány. Fáj. Néha Piszkosul, de már nem baj, hogy fáj.
olvass továbbMinden egyes nap próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy az, ahogyan élünk talán elég is lehet nekünk. Közben valahol félúton a szívünk és az eszünk között, vágyakozva tekintünk az igazi érzés felé, ami ott dobog bennünk most is, minduntalan.
olvass továbbOlykor előfordul, hogy nagyot fordul velünk a világ. A megszokott életritmusunk felborul, köszönhetően egy szétválásnak, vagy egy csalódásnak, és kétségbeesve hozzuk meg a rosszabbnál-rosszabb döntéseket. De vajon miért?
olvass továbbMég mindig elfog egy gyomorszorító érzés, amikor a múltra gondolok. Hiába is van a jelenünk, a múlt mindig ott lesz nekünk. A lehetőség azonban adott, hogy ezúttal másképpen csináljuk. Hogy ne engedjünk annak a keserédes érzésnek, amit az emlékeink sulykolnak belénk.
olvass továbbEz a reggel sem indult másképpen, mint a többi. Fáradtan nézek a telefonom kijelzőjére, és az esélytelenek nyugalmával konstatálom, hogy ismét 15 perc késésben vagyok. Még félig csukott szemmel ugrok be a tusolóba, hátha a hidegvíz majd felfrissít. A fürdőszobából a hálóba menet lekapom a szárítóról az előző este odakészített gatyát, majd a szobába beérve már veszem is fel az inget és a zakót. Óra a kézen, és indulhatunk is. A kijárat felé menet azért vetek még egy pillantást a tükörbe, a hatalmas táskákat leszámítva a szemem alatt, elégedett bólintok, ma is jól festek.
olvass továbbMiért engedjük el olyan nehezen a múltat? Miért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass továbbAz én életemben is volt olyan szakasz, ahol kapcsolatból kapcsolatba szaladtam, egyik ember karjából a másikba, mert képtelen voltam egyedül lenni. Nem akartam egyedül tölteni az éjszakáimat, nem akartam egyedül ülni esténként a szobámban. Mi lett a vége?
olvass továbbEgyre többen élünk a Vonzás Törvényének bűvöletében. Egyre jobban elhisszük, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van. Hogy mindannak, amit a valóságban elérünk, annak a megteremtése a gondolataink szintjén kezdődik el.
olvass tovább