Kulcsszó keresés /

Az ex-kapcsolat az oka mindennek?

• 2015. október 19.
• Mounaji Barbi

Az emberek átlagosan életük felét azzal töltik, hogy párt keresnek, vagy kapcsolatban élnek. Jobban belegondolva azt kell, hogy mondjam valóban így van. Én a magam részéről egyenlő arányban tudok nyilatkozni a párkapcsolatban élés és a szingli lét kérdésében, de persze volt olyan időszak, amikor magam sem tudtam mit is akarok valójában. Egyedüllétet, vagy szerelmet.

olvass tovább

A Mackóember

• 2015. október 03.

Erdő mélyén, a porhanyós földben ott hever a nagy mancs nyoma. Tekintélyes mancsnyom. Körvonalai határozottan húzódnak a világ azon szegletén, ahol kitépte a szívemből a könnyfacsaró giccses, ugyanakkor klasszikusan lírai szerelmet a Mackóember mancsa. Ő volt, akinek ölelő karja egyszerre volt baráti és szerelmi, nyugtató és zaklató, amolyan földöntúlian jó.

olvass tovább

Megértem

• 2015. szeptember 30.

Megértem a Holdat. Hol hatalmasra hízik, hol felére fogy. Megértem a Napot. Hol önbizalomtól sugárzik, és teljes pompájában ragyog az égen, hol szégyenlősen megbújik a felhők közt, eltakarva magát a világ szeme elől.

olvass tovább

A jellem

• 2015. szeptember 26.

Erős vagy gyenge. Meghatároz. Látszódik minden megnyilatkozásban. Te gyenge vagy. Erősnek látszol annak, aki nem ismer. De valójában nincs benned erő, valódi kitartás. Látszat csupán, amit rád nézve gondolnak az emberek. Én ismerlek. Pontosan tudom ki vagy, mire vagy képes. Ha játszol, én is játszom veled.

olvass tovább

A nyugati fal átka

• 2015. szeptember 23.

Csak álmodtam, s miközben álmodtam, a valóság szintjén tudtam, már soha nem jön el. Nem fog kopogtatni az ajtón, nem fog magához szorítani, már nem én leszek számára az egyetlen, nem leszek többé sem mesehős, sem becézett állatka, megszűnök az emlékeiben, és arcul üt. Nem úgy igazán. Csak képletesen.

olvass tovább

S talán még igaz is lesz

• 2015. szeptember 12.

Út porában fekvő keréknyom mintázta aszott békaként érzékelem a környezet történéseit, hatásait, az életet. Nekem már úgyis reménytelen. Nekem már úgyis mindegy. Hiába hajtasz rá a végtagjaim valamelyikére, hasznod sem neked, sem nekem nem lesz már belőle. Túl régóta süt a nap, égeti a bőröm, porlaszt, mintha csak ez lenne a dolga.

olvass tovább

Útinapló

• 2015. augusztus 17.

Vakációt tartani. Ennyi volt a nagy vágyam. Nélküled, az érzéseim és a gondolataim nélkül. Figyelembe nem véve a múltunkat és az esetleges jövőnket, amire tegnap annyira bizonytalanul tekintettél. Ez volt a tervem, és amikor meghallottam a pilóta hangját, azt hittem sikerülni is fog. Elutazom és vissza sem nézek. Sem Rád, sem a problémáinkra. Arra meg végképp nem, hogy miattam szakítottál a barátnőddel. Nem, ez nem az én saram. A lelkiismeretem pedig nem bír el még egy drámát. Már így is túl sok voltál neki.

olvass tovább

Júdás

• 2015. július 25.

Holnap van. Méghozzá holnap este. Az a holnap, amiről tegnap éjjel, amikor a kezemet fogtad, azt hazudtad sosem fog eljönni, csak ne siessek már annyira. Szép hazugság, és csak egy azok közül, amiket tegnap este tőled hallottam. Sosem találnád ki, de épp rólad írok, amíg te alszol. Feltehetőleg a barátnőd mellett. Igen, amellett a barátnőd mellett, akit nekem letagadtál. Nem kevesebbszer, mint háromszor. Tudod azt hittem, én vagyok az áruló, aztán rá kellett jönnöm, te voltál a Júdás.

olvass tovább

Szakíts, ha bírsz

• 2015. július 19.
• Mounaji Barbi

Amikor egy kapcsolat elindul, az utolsó gondolat, ami eszünkbe jutna az az, hogy mi lesz, ha ennek esetleg vége lesz. Pedig a szakítás is pontosan egy olyan természetes folyamat, mint az, hogy szerelembe esünk. Mindenki, de tényleg mindenki kivétel nélkül megélte már a szakítás okozta sebek fájdalmát. Mindenki egyszer átélte vagy át fogja élni azt, amikor bele akar szakadni a szíve, a teste és az elméje abba, hogy elveszíti a vágyott személyt. Azt, aki addig a mindenséget jelentette neki.

olvass tovább

Héjanász-tánc

• 2015. július 09.

Miért van, hogy kapcsolatainkat csak kétféle módon kategorizáljuk? Azonnal felcímkézzük és bedobozoljuk, gondolatban készítünk egy jó és egy rossz emlékdobozt, és elégedetten hátradőlve időnként nassolunk a régen elmúlt és eltemetett szerelmek emlékdobozából, mintha csak különleges vagy éppen bizarr ízű bonbont kóstolnánk újra és újra.

olvass tovább