Kövess minket Facebookon.
Krausz Dominika
A beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.
olvass tovább
Krausz Dominika
Idővel megtanuljuk, hogy nem kell keresni az érzést. Jön az magától. Mert nincs több belőle és örülni kell annak, ha legalább egyszer az életben érezhettük az igaz szerelmet. Nem fog menni , hidd el , hogy amíg azt az érzést keresed amit már egyszer átéltél, egy délibábot kergetsz majd. Mert az akkor volt és bármilyen hévvel kutatod, nem jön többet.De ez nem azt jelenti, hogy többet nem leszel boldog, szerelmes vagy teljes.
olvass tovább
Krausz Dominika
Van a lelkünk meg a sok érzésünk és egyszer csak ezek a dolgok is változni kezdenek. Legyen szó fejlődésről ami pozitív vagy falak építéséről egy negatív érzelmi hullám hatására. Ezek a falak épülnek a veszekedésekből, a bántó szavakból és a sok tiszteletlen viselkedésből. Ezek a falak olyanok, amiket egyszer húznak fel két ember között, mert törékeny anyagból van csak úgy mint mi magunk.
olvass tovább
Krausz Dominika
Mikor látod be, hogy vége? Miért játszod velem és közben önmagaddal ezt a régen elvesztett csatát? Vívod ezt a kínt, harcolsz magaddal ellenem közben csak észre kéne venned és elfogadnod, hogy a részed lettem. Már késő a “ha” meg a “majd”. Tényleg nem látod? Nincs már útja a kapcsolatunknak. Azt hiszed nekem nem fáj? – gondold azt.
olvass tovább
Krausz Dominika
Azt hiszed én nem tudom? Igen, veszettül nehéz lesz! Nem lesz könnyű, lesznek nehéz napok amikor neked vagy nekem egy kicsit nehezebb az élet. Lesz olyan is amikor együtt fogunk örülni mindennek de lesznek napok, melyeken a pokolba kívánjuk egymást. Már most megijedtél? Pedig csak az életről próbálok mesélni, arról hogy milyen a valóság ami elől el lehet szaladni és fel is lehet állni az asztaltól. A kérdés, hogy lesz-e jobb vagy olyan amiben nem kell (ennyit) invesztálni.
olvass tovább
Krausz Dominika
Mindenkinek azt kellene csinálnia, amitől boldog. Ha mernénk boldogok lenni akkor vagy így vagy úgy sikerülne. Mert az élet csodás. Minden pillanata amiben hiszünk, hogy szép lehet. Imádni kell az apró semmiségeket, hogy van akire számíthatsz. Minden napot imádni kell, amiben érezzük, hogy önmagunk vagyunk.
olvass tovább
Krausz Dominika
Sokan hiszik azt, hogy dönteni könnyű. Egészen addig, míg ők kerülnek választás elé. Amikor önmagunkat kell megoldanunk, ha a döntés a mi vállunkat terheli, a dolgok megváltoznak.
olvass tovább
Krausz Dominika
Anya, apa vagy a nagyszülők. A néni a közértben, a szomszéd vagy a postás. A tanárok, a nagy bölcsek , az igazi költők. Ki az aki tudja mi a boldogság mind közül? Ki tanítja meg nekünk, hogyan kell boldognak lenni? Az a nagy helyzet, hogy senki nem tudja pontosan. A boldogság mindenki számára egészen mást jelent, így nem mondhatjuk meg senkinek, hogy mitől lehet igazán boldog.
olvass tovább
Krausz Dominika
Már nem fog fájni, ha meglátlak az utcán. Többé már nem érzem a keserű gyomorszorító érzést mert nem lesz bennem a görcs, sem pedig a félelem hogy elvesztettelek. Mert már tudom, hogy nyertes vagyok. Egy igazi harcos, aki leküzdötte a szerelmet, megbírkózott az elengedéseddel és többet már a tollamból sem írlak ki.
olvass tovább
Krausz Dominika
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben. Az sem lenne igaz, ha panaszkodásba kezdenék és sajnálnám magam, azért amim nincs. Mert úgy összességében egy nagyon szerencsés ember vagyok. Örülök a kis dolgoknak, hálás vagyok azért ahol tartok az életemben és hiszem, hogy a nehézségek ellenére az életünk csodálatos.
olvass tovább
Krausz Dominika
Vannak olyan kapcsolatok, ahol a pénz irányít mindent. Sajnos vagy nem de ezekből van a legtöbb manapság.Szokták mondani, hogy minden léleknek van ára. Érdekes, hogy az ember azt gondolná, hogy ő a kivétel és nem eladható. Pedig ez egy olyan piac, ahol van minden. Pénz, lélek, még több pénz aztán már kevesebb lélek, hirtelen jött boldogság majd a megkopott keserűség.
olvass tovább
Krausz Dominika
Nehéz úgy írni valamiről, hogy csak az egyik oldalát látod. Nem tudsz az érzésről, hogy milyen ez a fajta várakozás, hogy milyen két szív dobogása. Milyen az a kilenc hónap, hogy izgat a találkozás.
olvass tovább
Krausz Dominika
Mindig gondolok rád, mint egy állandó tényezőre az életemben. Olyanná letté, mint a reggeli kávém. Mikor valami oknál fogva nem iszom meg reggel, én akkor is tudom, hogy majd később vagy holnap bepótolom. Egyszerűen holnap reggel újra megpróbálom.
olvass tovább
Krausz Dominika
Azon gondolkodtam mi az, ami annyira más lett. Hogy mit hiányolunk a legjobban? Nyilván a legkielégítőbb és evidensebb válasz a: mindent. Mi van akkor, ha igazából az apróságokat nagyítjuk fel? Hogy nem járhatunk most plázákba, hogy nem tudunk elmenni szoláriumba vagy éppen kicserélni amit vettünk és mégsem tetszik.
olvass tovább
Krausz Dominika
Talán csak most kezdem érteni, hogy ez sokkal egyszerűbb,hogy ez a valóságban nem is olyan bonyolult. Csak egyszerűen nem jön könnyen. Mert mind tudjuk, hogy létezik, csak mindig máshol keressük és néha a tévedés túl sok időt vesz el tőlünk, míg rájövünk, hogy az egyetlen megoldás, hogy nem sietünk.
olvass tovább
Krausz Dominika
Tudni akarom hogy, iszod a kávédat, hogy mit szeretsz a reggelben és mitől félsz éjszakánként. Szeretném ha elmesélnéd mi a legjobb emléked a gyermekkorodból, hogy milyen volt az első szerelmed. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz a világ dolgairól, hogy mit csinálnál másként a többiek helyett. Az is érdekel még, hogy minek látod magadat. Minden!
olvass tovább
