Kövess minket Facebookon.
Kántor István
Áh, a külső nem olyan lényeges” - mondja egyik. “Ha megismered a másikat és vonzani kezd, onnantól nem az számít, hogy néz ki az illető” - teszi hozzá a következő. “Az a fontos, milyen ember, a külső csak másodlagos” - jegyzi meg a harmadik.
olvass tovább
Kántor István
Ha találsz valakit, akivel nem csak elviselitek, elnézitek egymás sajátos, és csak rátok jellemző kis világát, hanem az az egyik oka, hogy egymás közelében szándékoztok maradni, rendkívül szerencsések vagytok.
olvass tovább
Kántor István
Már a Denis Villeneuve filmje alapjául szolgáló regény sem tartozott a bárki által könnyen befogadható irodalmi alkotások közé. Annak ellenére sem, hogy minden további nélkül kijelenthető, a 20. század egyik legfontosabb ilyen jellegű műveinek egyike.
olvass tovább
Kántor István
Abban az időben, mikor ezt a filmet először volt szerencsém látni, a hátteréül szolgáló pszichés- és érzelmi zavarok hátterének ismerete még olyan távol volt tőlem, mint a rothasztásos eljárással készülő, dögszagú, svéd Surströmming halkonzerv a Chanel parfümtől. Ezért inkább csak az elsődleges reakcióim voltak rendkívül erősek. Fájdalmas és felemelő volt. Ez az egyik olyan film a néhány közül, amit annyiszor láttam, hogy kis túlzással hangról hangra, képkockáról képkockára képes lennék felidézni.
olvass tovább
Kántor István
Mennyire szereted a benned levő gyereket? Megvan még? Esetleg elveszett a bizonytalanságod erdejében, és úgy tűnik, sosem kerül elő? Vagy magad nyírtad ki tudatos eszközökkel, mikor egy érzelmileg ingatag élethelyzetben, piszkosul nehéz megmérettetés közben az általad gyengének bélyegzett én-részed miatt áldozatnak érezted magad, és annak az elnyomásával tűnt úgy, hogy megszüntetheted a fuldoklást? Vagy most is él és virul, tetszése szerint szabad levegőn van, biztonságban érzi magát, és bármikor előjön, mikor játszani hívja a külső világ?
olvass tovább
Kántor István
Hallottad már ezt a mondatot: "nekem folyton mozgásban kell lennem, csak akkor érzem jól magam"? Ez lehet egy öntudatlanul kimondott beismerése egyfajta kényszeres cselekvésnek. Amíg az emberek jelentős része rendkívül magányos, a legtöbb szabadidejét magában tölti Netflixet meg HBO Go-t lélegezve, na meg édes és sós nassolást váltogatva kipukkadásig, addig egy másik részük egyre inkább képtelennek mutatkozik arra, hogy magában maradjon. Bár mindkettőre igaz, hogy ezekkel az ingerekkel könnyű távol tartani magukat a benső valóságtól.
olvass tovább
Kántor István
Ki a fenét érdekelne egy olyan film, ami szárazon elmeséli, ami történt. Unalomba fulladna, rideg és érzéketlen lenne, mert nem az számít igazán, ami történik, hanem ami közben az emberben, a lelkében, a fejében lezajlik. A gondolati- és érzelmi szinten pörgő színes kavalkád. Az a megbokrosodott ló, amelyik a benne lévő zavart és félelmet átadja az izmainak, majd tombolni kezd.
olvass tovább
Kántor István
Nem, nem vagyok hajlandó a magyar címét leírni. Világbajnokok lehetünk extrán debil filmcím átírásokban. A magyar címe miatt nem néztem meg moziban, és ezt sosem bocsátom meg annak, aki ezt a torzszüleményt elkövette. Dühöngés vége. Beszéljünk a filmről, mert az viszont extrán megérdemli az ajánlót.
olvass tovább
Kántor István
Hosszas könyörgés és szűnni nem akaró unszolás után olykor megengedte, hogy vele menjek, mikor éjszakás műszakba indult, mindig élére vasalt inggel és jókedvvel. Olyankor a meglehetősen széles íróasztal alatt terített nekem “ágyat”. Kábelrengeteg lógott az asztal mögött, vékony fekete indák sokasága.
olvass tovább
Kántor István
Az utóbbi hónapokban világszerte milliókban volt mérhető azoknak a száma, akik mélységében élték meg az elszigeteltséget egyedülállóként. Míg a családok éppen egymás tyúkszemén tapostak versengve, egymás idegein pengettek soha véget nem érő metálfutamokat, addig a másik végletben számtalan facér férfira, nőre szakadt rá a csend. Vagy a magány. Az elszigeteltség érzése. Ez az érzés azonban nem csak az ilyen emberek “kiváltsága”.
olvass tovább
