Túl régóta próbálunk görcsösen megfelelni

Korábban úgy hittem, hogy minden, ami kicsit is a komfortzónánkon kívül esik, és más ütemben mozog a megszokottól, az csakis romboló, értelmetlen, illetve fájdalmas lehet. Mert hát, valamilyen okból kifolyólag, ezt plántáljuk a következő generációba is, még, ha nem is tudatos módon.

olvass tovább

Amikor végre felismered a toxikus, ismétlődő sémákat az életedben

Az ember élete végéig tapasztal, és ez valóban egy örök igazság. Szerencsére a rossz, vagy legalábbis kevésbé jó élmények is a mi érdekünket szolgálják, még, ha ez valami furcsa, bizarr paradoxonnak is tűnik. Bármilyen nehéz szívvel is tekintünk vissza a múlt bizonyos aspektusaira, ma már összeszedetten és nyugodt lelkiismerettel állunk elébe az új fejezetnek. Tartogasson bármit is ez az út.

olvass tovább

Ha most túl nehéz lenne velem

Én is látom, hogy a kelleténél talán többször csap össze a fejem felett a káosz-hullám. Sorozatban tör rám, aztán csak nézek, hogy ez a sok minden mégis, hogy jött össze? Szinte már kínosan nevetgélve huppanok le az ágy szélére. Miért az én csomagom mindez?

olvass tovább

Minden múlandó

Való igaz. Nem minden nap ér bennünket ugyanaz az intenzív érzés, ami átjárja még a bennünk lévő megfoghatatlant is. Előtted van a kép? Ahogy a nap süt, de épp annyira, hogy élvezd minden egyes kellemes szikráját. Hogy még a levegő is simogat, és a horizont egybeolvad egy végtelen mindenséggel.

olvass tovább

Nem gyengének látlak ilyenkor, csak igazinak

Hajlamos vagyok elveszni a részletekben. Különösképp azokban, amelyek Hozzád köthetőek. Nem értem, hogy lehetnek valakinek olyan kedves, világító szemei, mint Neked? Hogyan lehetséges az, hogy minden alkalommal, amikor magadhoz vonsz és elveszek az erős, izmos tested ölelésében, én magam is felolvadok? Miért gondolok arra, ennyi idő elteltével is, miközben éppen felöltözöl, vagy alszol, hogy ugye nem veszíthetlek el?

olvass tovább

Az időnk az ami véges, nem a szeretet

Túl stresszes most ez az időszak, túl sok a munka, és kevés az energia, a türelem. Ezeket hozzuk fel általában kifogásokként, miért is nem tudunk türelmesen, elfogadóan, empatikusan, és nem utolsó sorban szeretetteljes módon kommunikálni a másikkal. Erre mindent rá lehet húzni. Szinte kivétel nélkül így teszünk. Egy generációkon átívelő, emberek által generált tragédiáról van itt szó.

olvass tovább

Pillanatokban ott ragadni

Egy pillanat, egy impulzus sosem ér ugyanúgy, ugyanabban a formában minket. Azt hiszem ennek tudatában ébredünk rá igazán, hogy nem bizonyos személyek, helyek, esetleg országok hiányoznak, hanem egyszeri, megmagyarázhatatlanul euforikus, és emelkedett, felejthetetlen pillanatok.

olvass tovább

Előfordul, hogy #nemmindenfenékigtejfel – avagy a trauma miért számít #tabunak a social media világában?

#Mallorca, #szerelem, #olyanboldogvagyok, #egyszerűenmindentökéletes. Az esetek 99 százalékában ilyen és hasonló szösszeneteket látunk felbukkanni a social media platformokon, kiváltképp az Instagramon. Az ember általában szereti megosztani a boldogságát másokkal, például egy fontos eseményt, ami mérföldkő lehet az életében. Örülni valakinek, vagy együtt örülni a másikkal, egy áldás, egy igazán felemelő érzés, de hol húzódik az a bizonyos határ és miért csak a szép, jó dolgokról eshet szó manapság?

olvass tovább