Kövess minket Facebookon.
Szabó Rebeka
A mai nap más, mint a többi. Elhúzom a függönyt és érzem, hogy a fény most nem vakító csóvaként áramlik be a szobába. Kinyitom az ablakot, a hideg pedig jégrózsát lehel az arcomra, olyan jól esik, hogy most nem fájdalmasan csípi a bőröm, felfrissíti minden porcikámat.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Dr. Edith Eva Eger valószínűleg a legtöbbünk számára már nem ismeretlen. A magyar származású hősnőt 1944-ben deportálták Auschwitzba, tizenéves lányként, családjával együtt, akkor még mit sem sejtve arról, hogy túl fogja élni az elképzelhetetlent: a nácik haláltáborát. A Döntés című könyvével nagy port kavart, hiszen a haláltáboron át, önmagához való visszatalálásáig, mindent elmesél benne. A tátongó űrt, melyet szülei és szerelme elvesztése okozott, örök álmát, amit a tánc jelentett, és hitének erejét, ami soha sem hagyta el.
olvass tovább
Szabó Rebeka
„Csak tanulj mindig kislányom!” Gyerekként sokáig nem értettem, miért mondja ezt el nekem a papám minden egyes alkalommal, hiszen tanulok én eleget, egyébként is szorgalmas vagyok, világ életemben jó jegyeim voltak. Gyerekként még nem láttam ennek a dolognak a mögöttes tartalmát és valódi üzenetét.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Bizony nem sok szó esik azokról az apákról, akik a legjobb apák a világon. Pedig léteznek. Az enyémet csak csodaapának hívom, mert Ő tényleg egy csoda.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Néha a csend körülölel és a nyugodt percek emlékképeket vetítenek elém, én pedig ilyenkor csak arra gondolok: újra lennék gyermek. És akkor magam előtt látom a pirospozsgás arcú kislányt, aki egyszerre nevet és rohan megállás nélkül, hiába hívják a szülei vacsorázni.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Magzatpózban fekszem az ágyon, és tudom, nehéz lesz a holnapi nap. Persze ismerős az érzés, sokszor volt már példa erre, mégis olyan, mintha a félelem, átvenné az irányítást felettem. Hangosan dobog a szívem, kezdem a kontrollt elveszteni véglegesen. Aztán megpihenek, először csak körbenézek, hogy lássam, kezd minden kitisztulni a látóteremben.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Félig álomban ébredek melletted, de még élvezem a takaró és a bőröd meleg érintését, ezért nem kelek fel. Csak nézlek, és próbálok rájönni, miért is ennyire varázslatos a béke és a biztonság égboltig emelő kettőssége. Nincsenek kételyek, vagy könnyekkel teli szempárok, amik minduntalan kérdőre vonnak, vagy vizslatnak.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Addig, amíg a sötét mélység húz magába és nem enged, addig minduntalan úgy fogod érezni, hogy nincs esélyed kivánszorogni belőle. Acélkeménységű szemellenzőt erőltet rád, mégis azt kérdezem: Gondoltál arra valaha is, hogy igazából csak a gondolataid tapasztották oda olyan erősen?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Tudom, mindig ez van, már csak ilyenek vagyunk. Várjuk az újévet, mint a Messiást. Végigtáncolod az éjszakát a legcsillogóbb ruhádban, ami valaha is létezett, egy izzadtságszagú szobában, tele az úgynevezett „jó arcokkal”. Minden a feje tetején áll, de a mai nap a tiéd, a mai nap más lesz, ha csak egy napig is…
olvass tovább
Szabó Rebeka
A lány a középiskolában, akire mindig csak lopva tekintettél, a nagynéni, aki előtt sosem merted a valódi véleményed kinyilvánítani, vagy a srác, akivel kizárólag csak titokban mertél beszélni. Ismerős képek ugranak be, nem igaz?
olvass tovább
