Kövess minket Facebookon.
Kultúrember öt dologról nem beszél, legalábbis a barátain kívül másokkal biztosan nem. Ezek: a származás, a vallás, a politikai hovatartozás, a magánélet és a pénztárca - mondta Náray Tamás a Magyar Narancsnak adott interjújában, majd hozzátette: nálunk sajnos csak ezek a témák vannak napirenden. És ahhoz, hogy megállapíthassuk, mennyire igaz is az állítása, elég csak körülnéznünk kicsit a közösségi oldalakon.
olvass továbbLépten-nyomon azt hallani manapság, hogy csak képzeljük el amit el akarunk érni és ha eléggé tudunk benne hinni, akkor sikerülni is fog. De ha a nagy változásokhoz valóban elég a puszta hit is, akkor miért szokunk vissza annyian - minden esküdözés ellenére is - a dohányzásra, miért kúsznak vissza a nehezen leadott kilók és miért ücsörgünk ezredszer is ugyanabban a katyvaszban, amiről tudván tudjuk, hogy ezúttal sem válik majd előnyünkre? A válasz egyszerű. A hit szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.
olvass továbbMiért álmodozol még mindig? Hát, nem látod , hogy másnak sem sikerült ? Ugyan már, te nem tartozol azok közé, akiknek szerencséjük volt. Vannak szabályok, a lehetetlen igenis létezik, tanuld meg már végre!
olvass továbbVan valami, ami jó eséllyel mindannyiunkban közös: boldogok akarunk lenni. Hogy kit - mi tenne boldoggá, az már egyénenként igencsak eltérő lehet, de végsősoron a többségünk szeretné elérni a kitűzött céljait, megvalósítani mindazokat a dolgokat, amikről azt feltételezzük, elvezethetnek bennünket a megelégedettség állapotához.
olvass továbbNem lesz önbizalmunk 5 egyszerű lépéstől, nem találjuk meg álmaink hivatását egyetlen hírlevél elolvasása után, nem leszünk jobbak önmagunknál, csak mert el tudtuk képzelni azt és nem, a zsírégetés sem lehetséges befektetett munka nélkül. A helyzet az, hogy nem vezet egyenes, küzdelem nélküli út a sikerhez. Még akkor sem, ha kismillió pozitív guru hirdeti ennek az ellenkezőjét. De akkor mégis hogyan haladhatjuk meg önmagunkat?
olvass továbbSzükségünk van a címkékre, hogy könnyedén bekategorizálhassuk egymást. Mert mivé is lenne a világ, ha nemes egyszerűséggel csak annyit mondanánk: emberek vannak, akik mind különböznek ugyan, de épp ez a jó bennük? - nem, ez nyilván túl közhelyes lenne, én meg megint álomvilágban lépkedek.
olvass továbbHa szántszándékkal bele akarunk nyúlni a darázsfészek közepébe, akkor keresve sem találhatnánk jobb vitatémát a párkapcsolati hűség-hűtlenség kérdésénél. Erről ugyanis, mindenkinek megvan a maga igencsak sarkos, olykor már bebetonozottnak tűnő magánvéleménye.
olvass továbbKi ne akarna sikeres, boldog életet élni? Elérni az álmait, megélni a vágyait, egy szép napon azt mondani: mindent valóra váltottam, amit csak elterveztem. Vannak, akiknek minden sikerül, mások meg úgy tűnik, mind messzebb kerülnek a céljaiktól - ha vannak még olyanjaik egyáltalán. De mi a különbség közöttük? Miért van az, hogy az egyiknek látszólag, csak megszületnie volt nehéz, a másikat meg az a bizonyos ág is húzza?
olvass továbbMa egyre csak ez a gondolat járt a fejemben. Na persze nem abban a nárcisztikus formában, hogy azt hiszem, körülöttem forog a világ.
olvass továbbVolt idő, mikor még nem tudtam, hogy amit rólam mondanak, az nem lehet mind igaz rám, hogy vannak, akik azért bántanak, mert őket is bántották és mindezt így kompenzálják.
olvass továbbHogy valami eredendően van elromolva benned, hogy mindenki másban megvan az a valami, csak benned nincs? Feltetted már a kérdést: mi a gond velem?
olvass továbbBár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?
olvass továbbA legnehezebb dolog ma (szerintem), embernek maradni minden körülmény között. Úgy, hogy közben folyamatosan zúdul ránk a rosszindulat, az irigység, az elfojtott frusztrációk egész sorozata.
olvass továbbNagyon ritkán találkozni (nálam legalábbis ritkaságszámba megy) valóban önazonos emberrel. Olyannal, aki nem csak képzeli magát valamilyennek, hanem adott helyzetben úgy is viselkedik.
olvass továbbAnnyiszor olvastam már, hogy a szüleid azt adták, amit tudtak, szerettek, csak ennél többet nem adhattak és, hogy mindezek folyamán meg kell bocsátanom, hogy úgy érzem, tartozom magamnak és a sorstársaimnak is egy poszttal ezzel kapcsolatban.
olvass továbbA megbocsátás szerintem egy végtelenül félreértett dolog. Amolyan emelkedett pátosz, hogy attól leszel jó ember, ha olyanoknak is megbocsátasz, akik nem érdemlik meg azt.
olvass továbbAki valóban segíteni akar neked, az nem kritizálni fog, hanem privátban, négyszemközt tanácsol neked jó szándékkal valamit, ami a hasznodra lehet.
olvass továbbMinden ötletemre azt mondta, baromság. A gondolataimra azt, hülyeség. Semmit sem tudtam jól csinálni, semmiben sem tudtam neki megfelelni.
olvass továbbEltaknyolsz és mert baromira beverted az akármidet, hát keservesen sírni kezdesz. Az anyád (vagy más elsődleges gondozó személy) azonban azt mondja, ne bömböljél már, nem fájhat az annyira, túlzásba viszed a dolgot.
olvass továbbHa kioktatnak, megszégyenítenek, kisebbítenek, visszahúznak, kinevetnek, beléd rúgnak, neked esnek, az nem szeretet.
olvass tovább
